Csendes barát

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Órákkal ezelőtt ért véget a film, teljesen a hatása alatt állok. Nem kellenek ide nagy forgatókönyvek és kalandok, ha el tudunk csendesülni, fantasztikus élményben lesz részünk. Számomra az óriási, árnyat adó és fenséget is bemutató, gyönyörű ginkgo biloba magát a természetet idézi. Ha kapcsolatba tudunk lépni vele, védjük, óvjuk, gondozzuk, vagy akár kutatjuk, fantasztikus társunk lehet magányban, családban, munkában és szociális helyzetben egyaránt. S ha tönkretesszük a csodát, súlyos ára lesz... Számos réteget lehetne egyébként is lefejteni az író-rendező ajánlása szerint, még kiemelném a női státusz fejlődését (a kezdeti, 1800-as évek nőjének a konyhában és ura mellett a helye, méghogy egyetemen!, majd a 70-es évek már szinte minden tekintetben felszabadult, saját útjukat próbáló nők, és napjainkban a magasan kvalifikált, munka iránt is elkötelezett, szerencsés esetben családot is összetartó nőtípusa). A valódi, a gondoskodó női lélek számomra pedig alapból összekapcsolódik a természet, növények, állatok szeretetével és védelmezésével. Enyedi Ildikó számomra zseni. Csak ilyen egyszerűen.

Először totál nem számítottam erre a lassúságra, de valahogy mégis beszippantott. A filmben a fák és az emberek csendes történetei párhuzamosan futnak, és közben olyan érzésed lesz, mintha tényleg elkezdenél másképp nézni a világra. Néha totál filozofikus, de pont ezért megmarad benned.

Ez a film nem a tipikus moziélmény, inkább egy meditatív utazás. Olyan, mint amikor csendben figyeled a növényeket a szobádban, és egyszer csak rájössz, mennyi minden van mögöttük. Vizuálisan és hangulatban simán hozza azt az indie poétikus érzést, amitől elgondolkodsz mindenen