A svéd kapcsolat

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A svéd kapcsolat (2026) egy megrázó és hiánypótló kosztümös dráma, amely a 20. század legsötétebb óráiba, a második világháború idejére kalauzolja a nézőt. A Den svenska länke címet viselő alkotás megtörtént események alapján, valóban élt személyek sorsán keresztül mutatja be az emberi tartás erejét. A történet középpontjában egy gerinces hivatali dolgozó áll, aki a bürokrácia útvesztőit kihasználva kockáztatja életét a zsidók mentése és a náci fogságba esett svéd állampolgárok mentése érdekében. A Thérése Ahlbeck és Marcus Olsson rendezőpáros (akik a forgatókönyvért is feleltek) tűpontos arányérzékkel egyensúlyoz a feszült thriller és a mély dokumentumdráma határmezsgyéjén. Bár a film alapvetően svéd, egy ponton az izlandi szál is fontos szerepet kap a diplomáciai mentőakciók során. A vizualitás és a zene (Kaspar Kaae, Johan Testad) tökéletes összhangban van a kor hangulatával. A színészi játék kiemelkedő, Jonas Karlsson és Henrik Dorsin mellett Rakel Benér, Johan Glans és Richard Ulfsäter is hitelesen keltik életre a korabeli karaktereket. Párommal együtt néztük és ismét nem csalódtunk a svéd film újabb gyöngyszemében, amely emlékeztet minket a hétköznapi hősiesség, kitartás és gerincesség fontosságára. Nálam 5/5 csillag

Jó hangulatú film a második világháború idejéből - bár ez önmagában ellentmondásos kijelentés, mégis igaz erre a humorosan tálalt alkotásra. A náci birodalom épp elkezdte a zsidók összegyűjtését és koncentrációs táborokba küldését, s a világnak fogal... Többma sem volt erről. Gösta Engzell mégis értette az idők hívó szavát, és addig ügyeskedett, amíg elérte célját. Bár papíron Svédország semlegesnek titulálta magát, a valóságban beleegyeztek Hitler minden követelésébe. Ezt a látszathelyzetet használta fel Gösta, hogy szóbeli jegyzéket küldjön; ez egy hivatalos értesítés, amelyet az egyik nemzet küld a másiknak, hogy állampolgárát ne bántsák. Addig csűrte-csavarta a jogi kiskapuk kínálta lehetőségeket - és szegte meg párszor a szabályokat -, míg sikerült kikerülni a németek előírásait, és engedélyt adtak a zsidók Svédországba menekülésére. A film végén megtudjuk, hogy ki mesélte el a történetet: Raoul Wallenberg, aki Budapesten folytatta a svéd útlevelek kiadását zsidó menekülteknek. A valóságban sosem találkoztak, de munkájuk kétségtelenül egymásra épül.