Boldog idők

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Boldog idők (La Belle Époque) című film különleges és emlékezetes alkotás, mert egyszerre szórakoztató, megható és mélyen emberi. Az egyik legnagyobb erőssége a régmúlt és a jelen világának kontrasztja. A történetben egy idősödő férfi, Victor lehetőséget kap arra, hogy újraélje élete egyik legboldogabb időszakát a múlt rekonstruálásán keresztül. Ez a koncepció kiválóan rávilágít arra, mennyit változott a világ: a kézzel írott leveleket és személyes beszélgetéseket felváltotta a digitális kommunikáció, a kapcsolatok mélysége pedig sokszor elveszik az információáradatban. Mindez nosztalgiával tölti el a nézőt, és eszünkbe juttatja, hogy talán valami lényegeset veszítettünk el a modern kényelemért cserébe. A film szívében a szerelem és a nosztalgia áll. Victor újra átélheti azt az időt, amikor először találkozott a feleségével, és ez nemcsak az érzelmek emlékeit idézi fel, hanem lehetőséget ad arra is, hogy jobban megértse, mi veszett el a jelen kapcsolatukban. A nosztalgia nem csupán a múltról szól, hanem a vágyakozásról, hogy újra érezzük azt, amit egyszer már megtapasztaltunk: az izgalmat, az intimitást, az értelmet.

Vígjátékra vettem jegyet, de egészen mást kaptam. Különleges hangulatú, az érzelmekre erősen ható film, amit szerintem kár kihagyni, én legalábbis ritkán hagyom el a mozitermet ekkora elégedettséggel, mint a Boldog idők után.

Érdekes de kissé elvont film, ami nagyon lekötött es egyáltalán nem bántam meg hogy megnéztem, mindenkinek ajánlom aki szereti a nem tipikus Hollywood i filmeket.

Tény, hogy nem a humora miatt tetszett a film, mert ezeket a finom szövetű poénokat annyiszor láttam és hallottam már, ráadásul jobban is használva őket. A filmet egyáltalán nem mondanám egyedinek, sőt semmi újat nem is hoz ebben a műfajban, ettől el... Többtekintve biztosan helyet foglal majd a listámon, amelyről időnként újra meg nézek egy-egy alkotást.