Vissza a gyökerekhez

Az a fajta térdcsapkodós, harsány humorral operáló vígjáték, ami nekem nem jön be. A tájszólás pedig nagyon fárasztó, magyarul egyáltalán nem jön át a hatása.

Vicces, szórakoztató. Valentin próbálja letagadni a szüleit, de egy véletlen balesetben amnéziás lesz és kiesik neki a nagyvárosi élete, felesége, visszaröppen a régi valóságába. Nehéz lehetett a szinkronszínészeknek ezzel a nehéz tájszólással beszél... Többni. Egyszer érdemes megnézni, aki egy drámai vígjátékra vágyik a régi szép idők felevenítése végett :)

Dany Boon vígjátékai már nem hoznak lázba úgy, mint régen. Az utóbbi filmjeiben a komikumot túltolja, és ez alól a Vissza a gyökerekhez sem kivétel. Bár Franciaországban sikeres lett, itthon ez a fajta humor egyszerűen nem jön át. Nem ítélem el telje... Többsen – valószínűleg, ha az Üvegtigrist küldenénk ki a franciáknak, ők sem értékelnék a poénok nagy részét. A probléma viszont az, hogy a film egyik fő humorforrása az észak-franciaországi tájszólás, ami magyar szinkronnal és felirattal nehezen élvezhető – inkább idegesítő, mint vicces. Fél óra után ugyan megszokható, de ront az élményen, és ezen Dany Boon szokásos játéka sem segít. Pierre Richard neve számomra alap a francia vígjátékok terén, de sajnos itt mellékszereplőként is teljesen felesleges és erőltetett. Valószínűleg csak a kora miatt vállalta el, mert különösebb húzóerőként nem működik. A filmben van egy sablonos, de szerethető mondanivaló a családról, és néha tényleg meg tudott nevettetni. Összességében viszont egy teljesen átlagos, itthon okkal nem túl jól értékelt francia komédia.

Egy szerethető film, megéri megnézni. Ellentétben az amcsikkal azok már nem tudnak vígjátékot csinálni!