A zongoratanárnő

Mindenképpen említésre méltó film ez, mesterműnek nem mondanám kifejezetten, viszont nagyon jól volt ábrázolva a tanárnő. Meghökkentő betekintést nyerhettünk egy fura és deformált nő agyába, akinek konkrétan csak egy rohadt retkes pszichológusra lett volna szüksége, ezáltal én csak sajnálni tudtam.

A film készítésének idejében Elfriede Jelinek még nem kapta meg a Nobel-díjat, erre három évvel később került sor (az átadáson személyesen nem jelent meg, videoüzenetet küldött), de honfitársa, Michael Haneke „kiszúrta” magának a regényt, mert nagyon... Teljes kritika

Többet vártam tőle. Azt hittem lesz benne valamilyen románt, de nem. A tanár szexuális beállítottsága elég érdekes volt. Maga sem tudta, hogy mit akar.

Számomra ez a film egy undort keltő és rossz alkotás. Nem tudom a készítők mit akartak elérni vagy hogy hogyan akarták elérni a nézőket a filmen keresztül, de ezt nem ajánlom senkinek. Csak időpocsékolás. Minden perce idegesítő szinte és csak gratulá... Többlni tudok magamnak hogy végig tudtam nézni. Szemtanúi lehetünk egy rendellenes anya-lánya viszonynak. Ebből következik a főszereplőnő szexuális zavarodottsága ( azt hiszi magáról mazochista de szerintem csak egy karótnyelt spiné aki az asszexualitás egyik válfajának jeleit mutatja). Kapunk egy srácot is a filmből aki azon kívül hogy tenyérbemászó jellem, nem rossz ember. Mégis nőként az utolsó jelenetekben le tudtam volna köpni olyan pálfordulás megy végbe mind a 2 szereplőben szinte rögtön, hogy felidegesített és abbahagytam. De folytattam ( Bár ne tettem volna ) és nem lett jobb, megvolt a katarzis és a lezárás valahogy elmaradt.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Láttam már sok elképesztő filmet, de valahogy mindegyikben találtam valami hajszálvékony fogózkodót a mentségre. Hát ebben nem! Számomra ez egy nagyon beteg film volt, csak azért nem hagytam abba, mert reménykedtem valami apró pozitívumban. A pengés ... Többjelenetnél majdnem hátast dobtam, ráadásul több verzió is megfordult az agyamban, hogy ezt most miért csinálja. Vagy a mosdóban a fiúval való „játszadozás”. Az is egy teljesen beteg elme szüleménye. Vagy az üvegpohár összetörése, milyen gonosznak kell ahhoz belül lenni, hogy valakinek ilyesmi az eszébe jusson? Nem lehet minden vétket a szeretetével megfojtó anya számlájára írni. Egy intelligens, művelt 40-es felnőtt nőről van szó, aki teljes tudatában volt tetteinek, kérhetett volna külső (orvosi) segítséget. A lányom 8 évig zongorát tanult, belegondoltam, hogy egy ilyen nő kezei közé került volna, a hideg futkosott tőle a hátamon. A fiú is megérdemelte a sorsát, az anya rettentő idegesítő volt, de ő legalább egy tükörképet mutatott nekünk, szülőknek, hogy milyenek ne legyünk sohase. Érzelmileg egyik szereplővel se tudtam azonosulni, nem tudtak hozzám közel kerülni, s nem láttam az okot se, hogy mi volt ezzel a célja az írónak és a rendezőnek. Közben Kim Ki-duk jutott az eszembe, neki vannak hasonlóan megbotránkoztató, naturalisztikus filmjei, de azok fényévekkel jobbak, ott logikusan mindig fel van építve az ok-okozat. Egy pozitívuma van a filmnek, mindhárom főszereplő kiválóan alakította a reá szabott megterhelően nehéz szerepet.

Érdekes film volt, a tanárnő szexuális beállítottsága beteges, mondom ezt úgy, hogy sok mindent láttam már az életben. Az anya-lánya viszony is, főleg az anyja irányából volt igazán beteges, de hát sajnos sok ilyen van az életben is.

Ezt sem nekem készítették. Ez a frusztráltság, ez a feszültség már fárasztó volt. Más filmjét nem láttam még Hankénak, és lehet, hogy ez így is marad.