Az odú

Annak ellenére, hogy nem egy világszám nem is olyan rossz az amit nyújtani tud. Elég harmatos kis film lett. Azonban akadtak egész kellemes pillanatai a filmnek, ami mondhatni félig meddig megmentette őt a totális kudarctól.

Csak annyit írok a cselekményről, hogy öt egy zárkába kényszerült férfi eltervezett szökéséről szól, ha többet árulnék el, „spoilert”-t kiáltva megköveznének. Helyette inkább a korabeli börtönviszonyokról, a mai követelményekkel homlokegyenest ellenk... Többező voltáról teszek említést. A Párizs szégyenének titulált La Santé börtönről van szó, amelyet, ahogy olvastam mostanában újítanak fel, és majd 2019-ben kezd újra funkcionálni. Az elítéltek a saját civil ruhájukat hordták, pedig a csíkos rabruha közhelyszerűen hozzátartozik a börtön világához. Öten voltak bezsúfolva a találóan odúnak nevezett lyukba, priccs helyett szinte egymás hegyén-hátán, a földre leterített matracnak nevezett valamin aludtak, a takarójuk pedig olyan anyag volt, hogy egy nem különösen igényes ló is nagy ívben kirúgta volna gondozója kezéből, ha ilyen lópokróccal akarta volna beteríteni. Összefoglalva: kegyetlen állapotokat mutatott be a film, még ha bűnözők fogvatartásáról is volt szó. A film hitelességéről néhány tény: a forgatókönyv egyik írója, Jean Aurel maga is egy időben a börtön lakója volt. Roland szerepében az egyik főhős, Jean Keraudy a való életben is az öt fogoly egyike volt.