Százkarátos szerelem

Az első 10 perc után jobbnak gondoltam, de így sem volt rossz film. A maga kategóriájában élvezhető alkotás, főleg a két főszereplő miatt.

Nagyon érzelmes vígjáték Brosnan-tól szokatlan módon. Emma Thompson hazai pályán bizonyíthatja, hogy korosztálya egyik legjobbja ebben a kategóriában.

„Szódával elmegy” blödli, csak Emma Thompson miatt, akit egyre inkább megkedvelek, mert annyira természetesen viselkedik, nem lehet látni rajta, hogy szerepet játszik. Nem úgy, mint Pierce Brosnan, a vészesen öregedő bájgúnár, őt még fiatalon is utál... Többtam, pláne így! Néhány grimaszból állt nála a színjátszás. Játszott még benne Timothy Spall is, a Mike Leigh filmek gyakori főszereplője, akit szintén nem kedvelek, de ebben a filmben jól hozta a komikus figurát. Az az igazság, hogy a szerepe erősen emlékeztetett az „Irma, te édes” csapos alakjára, akinek a bemondása: „…de az egy más tészta”. A filmbéli Jerrynek (jól eltalált szinkronhangja Csuja Imre, őt nem túlságosan gyakran, de el tudom viselni) számlálhatatlan háborús intim kalandja (Saigon, Guam sziget, stb.) révén rengeteg használható ismerőse volt, a felesége pedig semmiről sem tudott. Az elvált házaspár (Kate&Richard) homokos hacker fia sok nélkülözhetetlen segítséget adott a gyémántlopáshoz, viszont a barátja csupa olyan dolgot csinált a laptop kamerája előtt, amit csak magányosan szoktak csinálni. Ugyan altesti humor, de mosolyogtató. Szép franciaországi tájak voltak benne. Úgy gondolom ennyi megjegyzés túl sok is ehhez a filmhez, messze nem érdemel ennyit!

Nem rosz ez a vígjáték! Pici visszapillantás a 80. illetve 90. évekbe, amikor ez a humor volt divatban - kissé lökött de aranyos karakterek, bolondos sztori, jó színészek.