Ez a film igaz történeten alapul. A film fejezetekre volt osztva... Az ég, a por, a szél és az út. Számomra ezek tükrözték a festmény azon elemeit, amelyeken a kamera többször is elidőzött a film alatt. A film alatt pedig bourdon zene szól, ami ad egyfajta sejtelmességet, misztikumot a filmnek. Igen, ez lehangoló. De szerintem van több minden is. Ez a film a gonoszról és annak növekedéséről szól. A névtelen férfi ártatlan szemlélőként indul. A szereplők beszélgetéseinek apró darabjait hallva kezd véleményt formálni egy olyan lányról, akivel még soha nem találkozott. Abban a jelenetben, amikor szemügyre veszi a szobáját, szinte látni a benne növekvő gyűlöletet. Gyűlölet valami aljas nő iránt, aki csak a fejében létezik. A végére teljesen felemészti, és a füvön keresztül üldözi őt (egy kísértetiesen szép felvételben), majd megerőszakolja és megöli. Láttam Janisch Attila két filmjét, és mindkettő erős, tiszta látásmódot és kísérteties hangvételt tartalmazott. Remélem, hogy még látni fogok többet.