A gördeszkások

Annak idején talán egy finnországi moziban láttam először a trailert , és a második felén hallható zene keltette fel az érdeklődésemet. Egyből visszarepített a gyerekkorba, amikor délutánonként a rádióban vagy kazettára véve családi kocsikázás során ... Többcsendült fel a dal. A 90-es években gyereknek lenni, megismerkedni a deszkakultúrával, feszegetni a határokat, graffitizni, elhagyatott helyekre bemászni, ezek sokunk életében jelen voltak, így nagyon könnyű rezonálni. Jonah Hill rendezése a mid90s-nek ezt az érzést hozza el, és határozottan tudja, hogy kinek szánja a művét. Elhoz nekünk egy korrajzot, velünk együtt röhög, hogy milyen hülyék voltunk, miket csináltunk, és hogy milyen jól éreztük magunkat, miközben kvázi akár meg is halhattunk volna egy-két merész ötlet után. Aki vevő erre a korszakra, vagy vissza akar repülni a 90-es évekbe és ott akar gyerek lenni másfél órára, annak bátran tudom ajánlani a filmet.

Tavaly év elején attól volt hangos a magyar sajtó, hogy Jonah Hill rendezői debütálásában felcsendül az Omega nagy slágere, a Gyöngyhajú lány. Ezt leszámítva Magyarországon nem sokat lehetett hallani a filmről. A magyar mozikba nem jutott el, magyar ... Teljes kritika

Jonah Hill rendezői debütálása kimondottan jól sikerült. Egy alacsony költségvetésű, de annál hangulatosabb dráma, ami tök jól átadja a 90-es évek feeling-et. Talán egy 20 perccel lehetett volna hosszabb, így a családi gondokat jobban ki tudta volna bontani a nézőnek. Sunny Suljic pedig remek a főszerepben.

Ez aztán a bemutatkozás Jonah Hilltől ! Nem egy vadiúj témát boncolgat a film de nagyon jó hangulatú, komor alkotás, hiába írnak sok helyen vígjátékot. 12-13 éves még csak Suljić de már milyen szerepet kap, kíváncsi vagyok milyen jövő áll előtte. Fu... TöbbckShitet agyon vertem volna, Ray azonban nagyon szerethető figura volt. Kár, hogy elég rövid a film, néztem volna még egy ideig, elég hirtelen lett vége.