Míg tart a bor és friss a rózsa

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Sajnos csak most jutottam el odáig, hogy a filmet megnéztem. Nem is értem, hogy miért kerülte el a figyelmemet ezidáig... Szóval nagyszerű filmről van szó briliáns színészi alakításokkal és a maga történetével. Szerintem a rendezői tehetség is megkér... Többdőjelezhetetlen. A filmből igazán egy mondat cseng vissza a fülembe, ami egyben az egész filmre és magára az alkoholizmusra is rányomja a bélyeget, amikor Jim (Joe legjobb barátja) az egyik legfontosabb és legelgondolkodtatóbb mondatot osztja meg Joe-val (amikor Joe és Kirsten kapcsolatáról és az alkoholista függőségükről beszélgetnek); a jelenet a filmben 1:24:39 perctől hallható, így hangzik: az alkoholistával előfordul, hogy ha iszik, pia az isten, nem számít senki és semmi, csak a következő korty. Majd zajlik tovább az esemény. De persze a végkifejletet azért nem árulom el. Aki nem látta a filmet, és befogadó a témára, annak mindenképp ajánlom, hogy nézze meg, mert megéri.

A "Férfiszenvedély" mellett ez a második olyan zseniális amerikai film amelyik az alkoholizmus súlyos, milliókat érintő problémájával foglalkozik Igazából nem tudom eldönteni, hogy melyik a jobb, mert mindkettőnek jelentős értékei vannak. Ennél a leg... Többmeglepőbb tény a vígjátékai alapján komikusnak besorolt Jack Lemmon alakítása, amelyet díjazni kellett volna, de Gregory Peck lett a nyertes a "Ne bántsátok a feketerigót!" Atitcus Finch szerepéért. Szerintem Lemmon sokkal jobban megérdemelte volna. Kicsit bosszant is, hogy csak Mancini nyert díjat a szerintem elég szirupos zenéjéért a legjobb filmdal kategóriájában. Tordy Géza szinkronja is remek. Feltétlenül meg kell említeni Lee Remick nevét, játéka egyenértékű volt a filmbéli férjéével. A két említett filmet kötelezővé tenném az Anonim Alkoholisták Klubjának foglalkozásain, egy-két alkoholbeteget ha nem is szoktatna le, de biztos, hogy hatásosan elgondolkoztatna a szenvedélybetegségéről.

Jó volt. Lenyűgöző hogy egy 62-es film hogyan vélekedik a hedonista életvitelről. Manapság más a felfogás mégis jó látni hogy ez nem egy felkapaszkodott trend betegség hanem akkor is filmekkel szörnyesztették el az embereket. Külön piros pont a szín... Többészeknek igaz nincs a közelemben alkoholista de a színészek minden mozdulatában láttam az örök vívódást a harcot az itallal. A film vége pedig kifejezetten jól lett lezárva. Kaptunk a főszereplőtől egy önkritikát saját magáról és az örök kísértés szimbóluma is megjelenik.