Mike és Dave esküvőhöz csajt keres

Jó vígjáték, nekem tetszett.

Zac Efront látnám már végre egy igényes drámában. Ezek a tingli-tangli vígjátékok semerre sem viszik a karrierjét. A film elég egyszerű és helyenként unalmas is.

Egynek elment, helyenként még humoros is voltam, tényleg tudtam nevetni, de összességéből egy jó vígjátékhoz sokkal több kell. Nem volt benne olyat amit máshol ne látott volna az ember.

Hát ez a film... nem tudom, mi folyik mostanában a vígjátékok esetében, de a színvonal egyre csak romlik. Ebben az esetben még az is súlyosbítja a körülményeket, hogy kb. a 30. percnél már azt kérdeztem, mikor lesz vége. Pedig egy másfél órás "filmrő... Többl" van szó. Az egyetlen valamire való, értékelető momentuma stáblista alatt bejátszott bakiparádé. És itt a lényeg: végig az volt az érzésem, hogy ez az egész csak egy nagyon hosszú bakiparádé gyűjtemény, amire csak úgy rásütötték, hogy film. Mivel is volt konkrétan problémám? Egyrészt amit itt a főszereplők előadtak, az nem színészkedés volt, hanem ripacskodás (ebben kifejezetten Adam DeVine járt élen), a poénok nem viccesek, hanem kínosak voltak, a sokadik übergagyi szóvicc után komolyan ki akartam kapcsolni a tévét, hogy ezt nem nézem tovább (végül nem tettem), a sztoriban pedig szinte percre pontosan lehet tudni, hogy egy ilyen történetnek épp melyik kliséjét fogjuk megkapni. Ha valamit még jó pontként tudok kiemelni, akkor az a jó zenék, amelyek tudtak egy kis bulihangulatot teremteni, de ez még önmagában kevés az üdvösséghez. Szóval az történt, hogy egy könnyed kikapcsolódást akartam, errefel a fejfájás kerülget a rengeteg kínos jelenettől. Ez van akkor, amikor egy vígjáték épp azt nem tudja szolgáltatni, amire alapból kitalálták: nevetetni és szórakoztatni.