Vélemények (5)
Háromnegyed órát simán le lehetett volna vágni a filmből: az első félórát, amikor nem történik semmi, és a maradék részt kicsit megrövidíteni, úgyis sok a fölösleges mellébeszélés.
Jalmari Helander pályáján a fejlődés jól megfigyelhető: ez még csak egy amolyan „de pihent agyúak ezek a finnek” jellegű film, kedélyes henteléssel színesítve, 12 évvel később a Sisu meg már egy műfajilag rokon, de jóval érettebb alkotás. A rendező a bevált csapaton mindenesetre nem szeret változtatni, mindkét filmben játszott apa-fia, a Tommila família két tagja, Jorma és Onni. Onni magyar hangjával sajnos üveget lehet vágni, rém irritáló, amolyan „felrúgnám a holdig” érzést kelt – szerintem ez nálam kb. fél csillaggal rontotta az értékelést. Nagyon dióhéjban ez itt most egy zombitélapó film, melyet valami jóféle skandináv kisüsti vagy más hallucinogén ihlethetett. Popcornnal és lelazult állapotban javasolt nekilátni. Nem élek tudatmódosító szerekkel, de aki igen, az esetleg alapozhat a saját személyes méreganyagával (alkohol, fű, varázsgomba stb.) a megnézés előtt. Az alkohol illik talán leginkább a finn hagyományokhoz, de mindenki konzultáljon előtte a kezelőorvosával, gyógyszerészével, óva inteném a nézőket a felelőtlen szerhasználattól. Illetve a szinkron hülye gyerek sikítása miatt a helyetekben megfontolnám az eredeti hang + felirat változatot.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Felvázol egy tök jó mitológiát, hogy aztán ne kezdjen vele semmit. A télapót nem olvasztják ki, csak ilyen pucér öregemberek rohangálnak, akiket elég egyszerűen le is szerelnek. Nem igazán értettem, miért jó ez így. Abszolút csalódás, az egy dolog, h... Több
Nagyon sokáig alig történik valami, a vége meg hülyeség. Se nem horror, se nem vígjáték, se nem véres, se mosolyogni nem lehet rajta, semmilyen az egész.
