Scream and Scream Again

Számomra némi csalódást jelentett a film, hiszen a három "horrorikon" ( V. Price, P. Cushing és Ch. Lee) neve engem is "becsalogatott" a "moziba", azaz a számítógép képernyője elé, de a végeredmény kissé gyengus lett. Sajnos a fentebb említett színés... Többzek közül csupán Price-nak jutott nagyobb szerep a sztoriban, Cushing gyakorlatilag minimális részt kapott, Lee valamivel többet, de kivételesen nem hátborzongató szerepben. Illetve... Ezt nehéz meghatározni, angolul láttam a filmet, és amennyire ki tudtam venni a történetből, úgy tűnt, hogy talán az általa játszott figura sem éppen pozitív szereplő, bár a fene tudja, hogy a film záró képsorai és mondatai mire utalnak. Jó ötletnek tűnt, hogy három szálon indult el a cselekmény, amelyekről később kiderült, hogy van közöttük összefüggés, noha az elején csak néztem, mint a moziban (hogy stílszerű legyek), hogy miről is akar ez az egész szólni. Azonban az alkotók rengeteg olyan lehetőséget kihagytak, amelyek révén emelhették volna a film színvonalát. Sok mindent belevegyítettek a sztoriba a horrortól a kémtörténeteken át a politikai thrillerig és a sci-fiig, és szerintem túl sokat akartak markolni, de keveset fogtak. Részben társadalomkritikaként is fel lehet fogni a filmet, az egyik cselekményszál ugyanis egy totalitárius rendszert ábrázol (náci felhangokkal, de nem igazán derült ki számomra, hogy hol és mikor járunk a történet szerint, olvastam olyan véleményt, miszerint ez egy brit diktatúra lenne, olyan véleményt is, hogy egy keleti országban játszódik a történetnek ez a része, viszont a brit jelenetek meg inkább a60-as évek végére, a 70-es évek elejére engednek asszociálni), de sajnos ez is kidolgozatlan, ahogyan a szereplők jelleme is, vagy a történet hátterében álló motivációk. Kár ezért a filmért, kissé összeszedetlen és esetlen az egész, noha pont az abszurditása, bizarrsága tenné különlegessé. De talán a gyengeségei, némileg széthulló történetmesélése és az időnkénti bárgyú megoldásai ellenére is érdemes lehet megnézni ezt az alkotást, már csak azért is, mert az elején még abszolút nem tudja a néző, hogy hová fog kilyukadni a történet.