A holtsáv

Milyen jó, nosztalgikus érzés fog el, mikor régi filmet nézek, és meghallom az eredeti filmzenét... Lehet, hogy csak nekem tűnik úgy, de mintha mostanában alig lenne már olyan film, aminek jellemző, felismerhető saját zenéje van. Cronenberg befogadható filmjei közé tartozik. Jól megírt történet, vannak izgalmas jelenetei. Idáig nem is tudtam, hogy a South Park-epizód (Cartman különös képessége) is ezt a filmet parodizálja. Nekem kicsit uncsi volt azért helyenként, egyes dolgok kihasználatlanul maradtak. Illetve a végkifejletet sem gondoltam, hogy ide kellene vezetni annyi más potens ötlet helyett. Összességében tetszett.

Kifejezetten jó a film, és megfelelően is van tálalva. Stephen King regényeket nem lehet adaptálni, ezt már ezerszer leírtam, de persze mindig megpróbálkoznak vele, kisebb-nagyobb sikerrel. Walken személyisége garancia a sikerre, és hát végül is egy korrekt filmet tett le Cronenberg a fogyasztók elé.

Lehet, hogy olvastam is a S.K. könyvet, az emlékezetemben a Hitler-analógia maradt meg. Egyébként a film meglehetősen TV-játék színvonalú, senki nem mondaná rá, hogy Cronenberg-film. Eléggé untam, de becsületesen végignéztem. Szerencsére nem dominál ... Többbenne a fantasy-jelleg, csak a „megszokott” természetfeletti adottság, amelyek a korai King-regények mindegyikében előfordul. Itt egy baleset és öt éven keresztül tartó kóma után a főhős látja a jövőt és így meg tud akadályozni egy nukleáris világégést. Sok mozzanat visszaköszön az igazi ponyvák világából (halálig tartó szerelem, a gyerek felkapása, hogy ezzel mentse magát, és az ezt megörökítő fotó lejáratja a szenátusba, illetve az elnöki posztra pályázó főgonoszt).

Nagyon sokszor láttam már és számomra megunhatatlan. Ezért sem értem ezt az alacsony átlagot, amit itt összehozott. Christopher Walken nagyon jól játszik benne és ahhoz képest, hogy mikorra datálható a premierje nagyon jól sikerült thriller.