Symphony No. 42

A Symphony No. 42 egy remek animációs rövidfilm, mely pont eléggé viccesen abszurd, hogy befogadható és emlékezetes maradjon. Története nem igazán van, inkább komikus szituációk sorozata egy többnyire koherens üzenettel. Nem közhelyes, de nem is igén... Többyel negyvenoldalas analízist, mint más hasonló jellegű kisfilmek, és nem azzal állsz fel a moziban, hogy fogalmad sincs, mit jelentettek az absztrakt képek. Szerintem a Symphony No. 42 hatása kicsit abban is rejlik, hogy nagyon szépen illeszkedik ilyen animációs filmes fesztivál környezetbe, mert a struktúrája egy az egyben olyan, mint sok kisfilmet nézni egymás után. Ehhez nyilván az is kell. hogy látványa és hangutómunkája szép legyen, de mindkét fronton kiváló a film. A MOME-s pasztell színek, textúrák és karaktertípusok nyilván le sem tagadhatók, és az egyetem karakterjegyei itt is nagyon erős bélyeget nyomnak a látványra. Sajnos a MOME keze nyoma néha kicsit túl erősen átüt ezeken a filmeken, ami alapvetően oké lenne, de sok animációs egyszerűen nem tud ebben a stílusban szépet alkotni. Bucsi Réka nem ezt a kategóriát képviseli. Mindenképp egy remek kisfilm ez, egy egyszerű, de könnyen érthető üzenettel.

Az volt az érzésem, mintha a szerzőt egy pszichiáter kérte volna meg, hogy rajzoljon valamit. Mivel nem vagyok pszichiáter, nem tudom eldönteni, hogy az illető beteg, vagy nagy művész.

Érdekes, megragadó képek, jó gondolatokat ébreszt, de mindenkinek mást, és senkinek nem azt, mint az alkotóknak az biztos. Mindenképp érdemes megnézni, fülhallgatóval, a hangok nagyon fontosak.

Rövidnek, tényleg elég rövid lett. Bár az animáció nekem eléggé tetszett. Kikapcsolódásnak tökéletes. Csak ajánlani tudom. Nem hosszú, így egy rövid ebédidőben is meg lehet nézni.