Bohócrém 2.

Az az igazság, hiába minden, rengetegen imádják ezt az igazi történetet mellőző filmet, gondolkodni nem kell semmin, nem kell aggódni... Számomra az a hihetetlen, hogy más oldalakon azt írják, elájultak a moziban meg hánytak stb... Ilyenek az emberek... Több nagy része tényleg??? Mondjuk, a mai virtuális álomvilágban élőkről el tudom képzelni. Nos, vissza a filmhez: Kevés pénzből így kell profitot termelni, minimális befektetés, még színész sem kell hozzá, sem túl nagy technikai háttér, vegyél egy idiótát, akit kipingálsz, és ennyi... Jön a mikulásos harmadik rész, kíváncsi leszek...

A Terrifier filmek kis költségvetéssel elkészíttet slasherek, melyek valódi műfaja splatter, azaz olyan alkotás, melyben a fröccsenő vér és a nyers erőszak látványa áll a középpontban. A második epizódban is ez a helyzet: a sztori szinte nulla, semmi... Többt sem tudunk meg a folyamatosan gyilkolászó bohócruhás killerről és nincs karakterisztika a többi szereplőnél sem. Adott egy magas, vékony fickó bohóc jelmezben, aki folyton vicsorogva és brutális kegytelenséggel, véresen kezd gyilkolni. Célpontja egy idő után egy bizonyos család: magányos anyuka két kamaszgyerekkel, egy csinos tizenéves lánnyal és egy általános iskolásnak tűnő fiúval. A bohóc kiirtja a család barátait, majd őket is megkísérli. Bár valóban véresek a jelenetek, a túlzás érzése végig érezhető és a hihetőséget rontja. Mégis hogyan tudna valaki puszta kézzel karokat kitépni, testeket szétszakítani stb., stb. Trancsír filmet kapunk, 5 hektoliter vérrel, de igazi borzongás, horrorokra jellemző, csontig hatoló félelem a láthatáron sincs. Erős gyomor viszont nem árt, ha bevállaljuk ezt a filmet. Bár az túlzás, amit írnak sokfelé: a "kötelező" rosszullét csak hype. Én inkább némi undort éreztem. Ennyi.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Most akkor mit gondoljak? Melyik a kettő közül? Szerintem inkább maradjunk a splatternél, hiszen folyik a művér, és a belek is rendesen „megszabadulnak” a gazdatesttől. De legyen inkább exploitation, mert hiszen kis költségvetés, sablonos költségveté... Teljes kritika

Bevallom, nagyon szeretem a horrorokat, és rengeteg kedvencem is akad. A fő oka annak, hogy ilyeneket nézek, az az izgalom, az adrenalin áramlása bennem, és annak kitalálása, hogy vajon én hogyan úsznám meg az adott helyzeteket. A horroroknak nagyon ... Többsok irányzata alakult ki: ott vannak a démon típusú horrorok, a szörnyes sztorik, a zombi őrületek és sorolhatnánk. Az egyik általam csak nemrégiben felfedezett csoportot a slasher horrorok alkotják, melyekben trancsíroznak. A Terrifier (Bohócrém) is ilyen. Amikor nekiültem, arra számítottam, hogy rettegni fogok, de azt vettem észre, hogy inkább csak az undor és a mosolygás alakul ki. Undor az egyes jelenetek miatt, és mosolygás azon, hogy mennyire túltolják az egészet. Mert a készítők láthatóan nem gondoltak arra, hogy azért valamennyire hihetőnek is kéne lennie az egésznek, főleg a 80 IQ feletti nézők kedvéért. Mert mondjuk kevéssé hisszük el, hogy csuromvéres bohóc figura széles mosollyal simán sétálgathatna az utcákon fényes nappal. Meg miért is vigyorok folyton, nem fárad el az arca sohasem? Túlzás az egész, és én a Terrifier filmeket nem is slasher fimeknek, hanem „gyomor filmeknek” nevezném, az undorítóságuk okán. A valódi horror pedig nem erről szól, hanem a csontig hatoló rettegésről. Teljesen más kategória a kettő. Értékelés: 50%. A végén még untam is.