A szabó

Jól indult, azt hittem, hogy több lesz, mint egy átlag szappanopera. De sajnos csalódnom kellett.

A török családi drámákban minidig minden nagyon bonyolult, titkok szövevényes hálójában találod magad, mindenki küzd a maga démonjaival, amitől aztán a történet egyre összetettebbé válik, és ahogy halad előre egyre fordulatosabb lesz. Sajnos ez - az esetek többségében - nem válik a sorozat előnyére, a nem életszerű események miatt a szereplők sem életszerűek és valahogy önmagába fullad az egész forgatókönyv. Nyilvánvaló, kivéve azokat, akiket magával ránt a mesés, mázos, szirupos, szerelmes környezet, a fülbemászó zenei aláfestés, a szívbe markoló bánat – vagyis a szappanopera kedvelők. Peyami, a zseniális szabó egy magabiztos ember, de magánéletében kísérti a múlt, emiatt mentálisan zaklatott egyén. Dimitri teljesen ellentétes karakter, intelligens de empátiamentes szociopata, aki és nem tud és nem is akar viselkedni – barátságuk mégis (vagy éppen ezért) éveken át működik. Ebből a két alappontból táplálkozik a film bonyolult és sűrű cselekménye, az összetett és nyakatekerten szövevényes történet, amiből igazán egy dolog maradt ki, mégpedig a közönség valódi megragadásához szükséges mélység. Ez rombolja majd a sorozat általános vonzerejét, úgy tippelem sokan beleunnak, és a sorozat ezen bukja a nézők nagy részét.

Minden várakozásom ellenére nekem ez, sajnos, nagy csalódás volt. Még az 1. évad csak-csak elment, bár már ott is voltak érthetetlen, kibogozatlan szálak. Na de a 2.évad, nagyon vissza kellett fogni magamat, hogy ne hagyjam abba! Hat (6!!!) kemény részen keresztül Peyami iszákossága, önsajnáltatása volt a fő téma, a híres szabó egy bugyit nem varrt, nemhogy ruhakölteményeket. Végig azon gondolkoztam, hogy nekem ez a pasi akkor se kéne, ha utánam dobnák. Esküszöm, még a kiábrándító jellemű Dimitrit is jobban sajnáltam néha. A sorozat legnagyobb pozitívuma, hogy megismerhettem Olgun Şimşek színészt, aki olyan hitelesen alakította Mustafát, hogy megemelem a kalapom előtte.

Nem számítottam rá, de egész jó sorozat lett. Félve kezdtem bele, mivel nem szeretem a szappanoperákat, azt hittem ez is az, de sok jót olvastam róla, ezért belekezdtem, és nem bántam meg, várom a folytatást. Fordulatos, izgalmas, élvezhető.

Abszolút egyetértek Szemtelen bejegyzésével. A bonyolultan unalmas, több helyen magyarázat nélkül hagyott „múltbéli” dolgok miatt időnként értelmezhetetlen.