Karate kölyök – Legendák

B- kategóriás filmecske, amely meglovagolja a sorozat sikerét. Nézhető, de inkább azoknak, akiknek bejön a franchise. Kicsit belegondolva, a 80-as években készült 3 rész is mai szemmel nem nagy durranás. A sorozat ütött nagyot, nyílván a nosztalgia miatt. A film végén érdemes még 1 percig maradni, van egy kis meglepi.

Hát, ez a film meglepetés volt számomra, nagyon nagy meglepetés. Nem vagyok tipikus nagy rajongója az ilyen típusú filmeknek, nem szoktam nagy lelkesedésbe kerülni, de valahogy ez a film annyira jól össze volt rakva mind emberileg, mind szereplők terén, látványban is jó volt, a humort is tökéletesen eltalálta. Engem lenyűgözött, annyira, hogy kijöttem a filmről, és úgy éreztem, még egyszer meg akarom nézni kb. azonnal. :) Szóltam a barátnőmnek, aki a közelben járt, hogy jöjjön, mutatok neki egy tök jó filmet, meghívom rá, csak nézze meg velem újra. :) Harminc perccel később újra bent ültem a filmen. Velem még ilyen nem fordult elő soha. Maga a film nem volt extra, nem a verekedés volt a fő mozgatórugó, hanem a lelki oldala. Számomra tökéletesre sikeredett. Tetszett ez a fiatal generáció, tetszett, hogy van mondanivalója a filmnek, nem csak egy sima kungfus-karatés film. Tetszett, ahogy bemutatják a kitartást. Ez a film nem szorul arra, hogy valaki hosszasan jellemezze. Ezt a filmet meg kell nézni és élvezni!

Amennyiben nem létezne a többi Karate kölyök film, önmagában egynek elmenne a középszerűségével, de az elődök után csak újabb rókabőr-próbálkozás. A tartalmat megint olyan írta, aki úgy tűnik, nem látta a filmet, annyi ferdítés van benne (nem kénytelenek költözni, nincs kényszer, szinte meg sem ismerjük az osztálytársait, a "folyton bajba keveredik" kb. 2, max. 3 alkalom, nulla botrány és felfordulás, mondjuk egy sikátorban eldől pár tárgy, bereped egy szélvédő, nem a barátja, hanem a szerelme, és nem miatta, hanem annak apja miatt, és nem ő indul, hanem a mestere jelenti ezt ki). A második (Tartalom 2) egyenesen hülyeség. Maga a film nyomokban tartalmaz Karate kölyök feelinget, talán csak a 2 mester személyében, akik amúgy nem kapnak megfelelő játékidőt, főleg Daniel San (Ralph Macchio). Alig kapunk "kiképzést", azok egy része a 2 mester versengésének elbohóckodásával telik el. Borzasztó volt az afférjuk, amikor mindhárman egyszerre, főleg a 2 mester a tanítványt védve, többekkel küzd, mert beleszédültem a kamerarángatásba. A végső küzdelmet meg sajnos lezavarják 6 perc alatt. Mutatják az első pontokat, a kiegyenlítést, majd mint a Rockyban a "közbülső" meneteket csak átmenetként, míg a döntő pontokhoz nem érnek. Cameos befejezésként bekacsint a legvégén a Cobra Kai, de még azt is sikerül túltolniuk. Tinédzserként rongyosra néztem VHS-en a Karate kölyköt és folytatásait, de ez még a Will Smith fiával forgatott részt is alulmúlja.

Hol is kezdjem? Nem voltak túl nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban, mivel talán az első részen kívül mind gyenge volt. És ez is gyenge rész lett. Bár jó dolognak tartom, hogy Jackie Chan és Ralph Macchio szerepelt a filmben, de sajnos nem sokat segítettek rajta. Kiszámítható történet, bár legalább nem hosszú film. Egyszer nézhető, több sajnos nincs benne.