Az utolsó prémvadász című dokumentumfilm Norman Winther és felesége nem mindennapi életét mutatja be. A házaspár a Yukon hófödte tájain küzd az életben maradásért. Norman nem véreskezű vadász; csupán a mindennapi betevő miatt vadászik az állatokra. Az ipar… Több
Csodálatos film Az utolsó prémvadász trapperről, a Yukon folyó menti kanadai régióban. Dramatizált dokumentumfilmet láthatunk, amiben csak a medve volt szerződtetett példány, minden más eredeti felvétel. A szánhúzó kutyák nagyszerű munkát végeztek, Apach, a fiatal szuka továbbviszi tudását a kölykeiben. A prémvadász, Norman Winter az utolsók közt van, aki csapdákat állít és vadászik a kanadai vadonban. Nem mészárlás ez, tiszteletben tartják a természet egyensúlyát, abból vesznek el, amiből bőven van, és sosem többet, mint amire tényleg szükségük van. Ha mind így élnénk, mi a civilizáltnak tartott emberek, nem borulna fel a Föld és a természet harmóniája. Nem a húsevésre értem, hanem a természethez való egészséges viszonyra gondolok. Norman üzenete: „A boldogságom főként attól függ, hogyan viszonyulok a körülöttem lévő világhoz. Nemcsak csodálom, hanem a része is vagyok. Az embereknek soha nem kellett volna elveszíteniük a kapcsolatot a természettel. Eggyé kell válnunk a környezettel. Ha az emberiség túl akar élni, akkor el kell kezdeni együtt élni a természettel, nem pedig ellene.”
Sok helyen azzal a kritikával találkoztam, hogy rossz a színészi játék. Úgy érzem hangsúlyozni kell, hogy ez nem egy hollywoddi, stúdióban forgatott cukormáz. Igazi emberek, igazi körülmények között a valós természetben. Mi kell ennél több?
Nicolas Vanier ismert természetfilmes rendező, aki dramatizált valós történeteket álmodik vászonra. Sokszor kritizálják felfogását, ami a játékfilm és a dokumentumfilm keskeny mezsgyéjén mozog, de van igazság abban, hogy ha csak dokumentumfilmeket készítene, sokkal kevesebb ember nézné meg azokat, és így nem ismernék meg ezeket a csodálatos értékeket, elfeledett tudásokat, természeti ismereteket. Olyan filmeket köszönhetünk neki, mint a Loup (Farkasbarátság) (2009), a Belle és Sebastian (2013), a Taníts meg repülni! (2019) vagy a Poly (2020).
A rendezőt, Nicolas Vanier-t sok kritika illette, hogy nem eléggé valódi a dokumentumfilm. Ugyanakkor nincs senki, aki hasonló filmet készített volna, így a hibái ellenére is értékmegőrző művet láthatunk.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
