Mesék a hullaházból

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Mesék a kriptából – egy kicsit erre a sorozatra emlékeztetett. Csak itt a borzongató történetek mesélésének helyszíne egy ijesztő és nyomasztó hullaház... és a hullaház tulajdonosa. Kellően borzongató, de nem undorítóan véres... És mindegyik sztoriban van némi tanulság is. És persze kiderül az is, hogy igazából senki sem az, aminek látszik. De miről is szól ez a száznegyvennyolc perc? Nos, adott egy érdekes hullaházi tulaj (Clancy Brown), akihez egy nap betéved egy fiatal nő, aki munkát szeretne vállalni. Kissé morbid, nemdebár? Aztán a beszélgetésükből érdekes történetek fakadnak. Hogy milyen történetek? Nos, nem árulom el, ehhez meg kell, hogy nézd, Mert érdemes, ez nem vitás. De ne gondold, hogy a történet nem rejt csavart és titkokat! Megjegyzem, Clancy Brown tökéletes választás volt erre a szerepre. Van ebben a színészben valami baljós, ami nagyon passzol az ilyen karakterek megformálásához. Tedd is be a bakancslistádba! Bár ízlések és pofonok... kinek mi tetszik. Így aztán nézd meg, és majd eldöntöd magad! Szóval filmre fel, és jó szórakozást!

Igazi, hamisítatlan old school horrort tett le az asztalra Ryan Spindell. Biztos kézzel foglalja keretbe a rövid történeteket, amelyeket zseniálisan összeköt mindig egy szereplő az előző sztoriból, hogy a végére olyan meglepetésben legyen részünk, hogy a szánk is tátva marad. A színészek egytől-egyig odatették magukat, a látvány magáért beszél, és az egésznek olyan hangulata van, mintha Lovecraft, Tim Burton és Guillermo del Toro Alexandre Ajával együtt találta volna ki az egészet. Meghökkentő, véres, szürreális, undorító, felkavaró, morbid... és még sorolhatnám a jelzőket. Igen, ez mind belefér, és mégsem sok, sőt... Ahogy követik egymást a történetek, úgy lesznek egyre merészebbek, vadabbak, kegyetlenebbek és véresebbek, azonban végig megtartja a meseszerű hangulatát, amit csak fokoz a film a filmben effektus, amit többször is alkalmaznak. Piszkosul jól kitalált, stílusos, szórakoztató és véres móka, kizárólag felnőtteknek.

Mert tényleg hűha... Nem hallottam a filmről eddig, csak egyszerűen belekezdtem, és teljesen magával ragadott. Azt hiszem, minden benne volt, amit én a horrorfilmekben szeretek. Nagyon jól építkezik, három (vagyis igazából négy) sztorit mesél el, kezdve a kerettörténettel, aztán egy rövidebb, lazább felvezetés, majd szépen durvulnak és hosszabbodnak a "mesék". Mindegyikben van csavar, kellően félelmetes, néhol meghökkentő, és amikor már azt hiszem, hogy na jó, ez azért kicsit kiszámítható volt, akkor szépen képen töröl a sztori, hogy bizony nem... Az utóbbi évek legjobb horrorja számomra, ráadásnak egy kis nosztalgikus "mesék a kriptából hangulattal" megspékelve. A műfaj kedvelőinek mindenképp ajánlom.

Kellett már egy ilyen film. Jó történetek voltak, a keret is korrekt, bár picit kiszámítható. Viszont ez horror-sztori, nem csavaros thriller. :) Felcsillant a szemem, amikor a remek maszk alatt is felismertem Kurgant (Clancy Brown) a Hegylakóból. ;) Felesleges is többet írnom, egy jó esti kikapcsolódás a nem feltétlenül infarktust kapni vágyó, klasszikus horror kedvelőinek. Talán a 104-es szoba című sorozathoz tudnám picit hasonlítani.