A film inkább átlagosnak mondható lenne, de több oka van, hogy mégis kicsit feljebb pozicionálom. Először is szeretnék kedvet csinálni hozzá, mert nem rossz film. Kissé elcsépelt történet, de sajnos a valóság tömegével gyártja a hasonló eseteket valószínűleg, ezért örökérvényű. További pozitívum: Jamie Lee Curtis. Kedvelem, jó színésznő. Nem volt soha egy babaszépség, viszont végtelen tisztelet, hogy teljesen természetesen éli meg a korosodását, nem csinál magából bazári majmot, szörnyet. (Ezt gondolom még Emma Thompsonról és Sigourney Weaverről). És a tejszínhab a sütire az a mutatós csokoládébaba, aki a főszerepet játssza. Szerintem kifejezetten bájos, és tetszett a mimikája is. Számomra nagyon megnyerő volt. Én nem gondolnám, hogy le kell írni egy filmet azért, mert nem hoz újat. A régi, jól bevált témákból is lehet jót kihozni. Ebben a filmben legalább nem látsz a futó ember sebességével terjedő robbanáshullámokat. Nem látsz 5 méteres zuhanás után megkapaszkodást egy százas szegen. Nem ugranak el a golyó elől. Nem állítja meg a farostlemez a gépkarabély lövedékeit. Fiatal, csinos, manökenalkatú nők nem vernek halálra ököllel, és nem hajigálnak különleges kiképzést kapott, bivalyerős, 120 kilós izomkolosszus kommandósokat. Nem ugratnak az autóikkal sík terepen. Minden szereplőre hat a gravitáció, és nem rendelkezik szuper képességekkel. Manapság már ezeknek is örülni kell. :-) Jó ez. Realisztikus. Nézzétek bátran!