A négyzet

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nem hagy nyugodni... Csak keringenek a gondolataim... XXI. századi „civilizált, high-tech, paradicsomi” világunk lassanként megérik a pusztulásra. Rendes forgatókönyvvel, rendes rendezéssel, rendes szereplőkkel vezet bennünket az alkotó felszínesen k... Többönnyed stílussal egyenesen az önakasztás felé. Groteszk tükörben nézhetjük végig saját érzelmi megfeneklésünk egyes darabjait, szinte etűdszerűen, mégis lassanként egésszé áll össze a kép. Manipulál a rendező bennünket, nevetésre ingerelve percenként, ahogy manapság világunkban a média is megteszi, és mi hisszük a délibábot... Hogy mit láthatunk? SPOILER: Nincsenek már valódi kapcsolatok, valódi nők és igazi férfiak, figyelmes, gondoskodó szülők, önfeledten cseperedő gyerekek. Megsemmisül a kultúra átélhető gyönyöre, itt nevetve – és mi is persze – döntik le a múzeumi térbe lépő ihletét, a csodás bronz lovas szobrot sz*rkupaccá rombolják, hogy helyét átvehesse a sznobériát, felszínességet ordító semmi, a hype-olásra létrehozott minimalista, XXI. századi elkorcsosult ízlésünket pofánkba csapó selejt, a négyzet. Akár egy takarító is újraalkothatja a művészieskedő kiállításhalmazt, és az eltompult érzékelés felkorbácsolása egy kiállítás megnyitására reklámüzenetként már csak egy felrobbantott kisgyerek lehet. Ebben a keretben bukdácsolnak hőseink, szorongatva mobilt és Fb-üzeneteket, tartás nélküli, puhány férfiak elgyengülve az erős nők alatt élveznek el szexelés közben, 60 éves, fülbevalós, deres halántékú apucik csecsemőt ringatva irodai toleranciában játsszák a főnököt, fiatal nyikhajok trendi ízlésficama előtt meghajolva és bókolva. És mindenki látszatelégedettséggel tér nyugovóra illusztris egyenotthonába, legfeljebb a szingli nő a házimajmával vigasztalódik. Ez is olyan trendi...

Más tekintélyes filmítészek mellett Cannes zsűrije kiemelkedőnek ítélte ezt a filmet, Berlin is díjazta mind az öt jelölt kategóriában, én nem! A hossza felér egy egész éjszaka tartó rémálommal, a megpendített témák elvarratlanul lógnak a levegőben, ... Többezzel még inkább nehezítve a néző dolgát. "Iszonyatosan boldog vagyok, de nem tudom, érdemeltünk-e ennyi díjat" nyilatkozta a rendező Berlinben, és ha még Oscart is nyer(ne), akkor újra a hupilila művészfilmek, a közönséget magasról lenéző alkotások évadja következik. Erre sajnos a túlzott hype miatt sok esély van. Mindegy, a Filmakadémia melléfogásaival nem kell foglalkozni!

Nagyon-nagyon művész és rétegfilm. Én szóltam.

Ritka unalmas volt és alig bírtam ébren maradni. Hiba volt még csak belekezdeni is. Kellett volna valami, ami miatt úgy érzem, hogy ez elragadó, de sajnos nem éreztem. Kár érte pedig nagyon vártam és pozitívan álltam az egészhez, mint kiderült teljesen feleslegesen.