Súlyos színek

A barátok nélküli, hiányos szociális készségekkel bíró, félénk Pedro nehéz helyzetbe kerül. Amikor egy zaklatójára önvédelemből kezet emel, őt idézik bíróság elé. Nővére egy álláslehetőség miatt lelép a közös lakásból, így a munkanélküli fiúnak kellene előteremtenie a lakbért. A megoldást az internet jelenti: NeonBoy néven vetkőzni kezd, testét sötétben világító, neon színű festékkel keni be, miközben idegenek százai nézik a műsorát. Hamar riválisa akad, aki lemásolja az ötletét, majd a kezdeti felháborodás után közösen állnak a kamera elé. A harmincas éveik elején járó rendezőpáros, Filipe Matzembacher és Marcio Reolon régóta közösen dolgoznak. Mindketten egy álmos kikötővárosban, Porto Alegrében születtek és nőttek fel, ami több filmjükben megjelenik önálló szereplőként – az egyszerre szeretett és gyűlölt városból elmennek a fiatalok, amint lehetőségük adódik rá. A filmesek az elmagányosodás és a kiszínezett virtuális önkép mellett a brazil viszonyokra is felhívják a figyelmet. Az ország hozzáállása visszás az LMBTQ közösséghez, ahol mindennapos, hogy az önmagát megvédő személyt citálják bíróság elé és nem a támadót, a társadalom pedig félrenéz, ha LMBTQ személyt ér erőszak. Súlyos színek című drámájukért megkapták a legjobb LMBTQ filmnek járó Teddy-díjat az idei Berlinalén. (humenfesztival.hu)

Pedronak fel kell dolgoznia nővére hirtelen döntését, hogy elköltözik tőle és magára hagyja, miközben épp bűnügyi tárgyalás elé néz. A fiú egyedül marad sötét szobájában, ahol neonfestékbe borítva táncol, miközben több ezer ember nézi őt webkamerán keresztül.