Tisztátalan

Netflixes színvonalon egész jónak mondható, de egyébként, mint aki szereti a szektás dokumentum- és fikciós filmeket, sorozatokat, elég gyenge. Nincsenek rendesen mélységükbe kifejtve a karakterek, a fordulatok eléggé előre láthatóak.

A Netflix legújabb lélektani drámája, a Tisztátalan (Unchosen), egy olyan világba kalauzol, ahol a csend mögött elnyomás, a jámborság mögött pedig bűnök rejtőznek. Az Úr gyülekezete nevű zárt vallási közösség szigorú falai között Rosie és Adam mintaszerű életet élnek – egészen addig, amíg egy váratlan tragédia és egy titokzatos idegen meg nem bontja a rendet. Amikor a szökött fegyenc, Sam megmenti kislányuk életét, és beférkőzik a család mindennapjaiba, a stabilnak hitt alapok repedezni kezdenek. Rosie a férfi hatására kérdőjelezni kezdi a szekta merev szabályait, és elindul benne egy belső felszabadulási folyamat. Adam pedig a közösségben betöltött szerepe és a Sam iránt feltámadó, zavarba ejtő vonzalma között őrlődik. A sorozat egy lassú folyású, baljós hangulatú thriller, amely nem az olcsó ijesztgetésekkel, hanem a morális dilemmákkal tartja ébren a feszültséget. Az angol táj rideg szépsége és a karakterek lelki vívódása egy olyan történetet alkot, amely a hit, a hűség és az önmagunkra találás legmélyebb kérdéseit feszegeti. Ideális választás azoknak, akik a felszín alatt húzódó, fojtogató emberi drámákat és az igényes, karakterközpontú sorozatokat kedvelik.

Ismét egy nagyon jól felépített, izgalmakkal teli drámasorozat a Netflix palettáján. Már a bemutató alapján sejteni lehetett, hogy ez bizony nem lesz egy kedves, szívet melengető történet, hanem egy komor hangulatú dráma, a tartalmát tekintve pedig b... Többicskanyitogató. Ahogy elkezdi nézni az ember, az érzés ott lebeg, ezt bizony nem tudja abbahagyni, mert folyvást várja a történéseket, így kénytelen egyben "ledarálni"...ahogyan én is tettem. Ami a tartalmat illeti...huhh...folyvást ökölbe szorult kéz jellemzi a megtekintést, mert: Isten nevét mocskosul a szájukra véve, eme név, és szó mögé bújó hamis próféták, akik erőszaktevők a szó szoros értelemben, és az idilli család hangulatát kifelé mutatván, mint egyfajta görbe tükröt a nyáj felé...ezek a férfiak...ők a főnökök. A nők pedig...tenyészkancaként, cselédként, megalázva, lakatot téve szájukra tűrik eme odaadó szerepkört, csak hogy nehogy valami rosszat ejtsenek ki szájukon, és netalántán' rosszat cselekedjenek, mert akkor a tisztaság átcsap tisztátalanságba, és akkor bizony ejjjj...jön a bünti. De egy odatévedt személy által felbomlik ama "közösség"...pffff(!!)...inkább szekta, és néhány ott lakó elkezd végre gondolkodni, és bizony tisztán látni, még ha az tisztátalanként is van elkönyvelve. A cunami elindul, és a tisztánlátásnak megérik a gyümölcse. A szereplők nagyon jól játsszák a megadott szerepkörüket, semmi túllihegés, ez így tökéletes. Bár a vége felé én kicsit több izgalmat vártam volna, a befejezésnél meg pláne.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Tisztátalan című minisorozat számomra tipikusan az a kategória, ami már az első percekben beszippant, és végig fenntart egyfajta nyomasztó, mégis izgalmas feszültséget — majd a végén egy kicsit magadra hagy a kérdéseiddel. Őszintén szólva engem az ... Teljes kritika