Elysia Kova

Magyar menyegző.....
A film hangulata alapvetően nem rossz, sőt több olyan jelenet is akad, amely kifejezetten működik, és képes bevonni a nézőt. Az atmoszféra, a zene és a látványvilág sokszor elviszi a hátán az élményt. A történet viszont sajnos gyenge lábakon áll. Kevés az igazán előremutató cselekmény, a dramaturgia sokszor szétesik, és a hangsúly inkább a hangulati elemekre kerül, mint a valódi történetmesélésre. A túl sok táncos, zenés betét egy idő után megtöri a ritmust, és inkább lassítja, mint segíti a film haladását. Színészi oldalról vegyes a véleményem. Törőcsik Franciska természetes jelenléttel és hiteles érzelmekkel dolgozik, az ő alakítása stabil pontja a filmnek. Kovács Tamás szintén hozza az el... több»

Haza várt kamaszként - hazavár ma is.
Kevés olyan sorozat van, ami ennyire összenőtt a kamaszkorommal, mint A mentalista. Emlékszem minden hétköznap suli, tanulás, edzés, utána alig vártam hogy 20:00 legyen, mert akkor kezdődött a tévében - és onnantól megszűnt a külvilág. Akkor még persze esély sem volt egyben ledarálni az évadokat, de talán pont ettől volt meg a varázsa. Patrick Jane karaktere zseniális: nem klasszikus nyomozó, inkább egy zseniális elmejátékos, akinek minden mosolya mögött ott lapul valami plusz információ. Nézőként egyszerre volt élvezet és kihívás "kimatekozni" hogy vajon ki a bűnös, mert a sorozat tényleg partnerként kezelt. Nem adta könnyen a megoldást, gondolkodni kellett. Simon Baker pedig… nos, (és azót... több»

Nem semmi, de nem is sok.
A bontóbrigád egy tipikusan „két karizmatikus férfi, sok izom, sok pofon” típusú akciófilm, ami alapvetően működik. Jason Momoa és Dave Bautista párosa már önmagában elég ok arra, hogy az ember elindítsa a filmet, és szerencsére a közös jeleneteik valóban a film legerősebb pillanatai. Mindkét színész hozza a tőle megszokott karaktert: Momoa laza, karizmatikus és ösztönös, míg Bautista keményebb, visszafogottabb, mégis jelenlétével uralja a képernyőt. Látszik rajtuk, hogy élvezik a közös játékot, és ez sokat dob a filmen. Az akciójelenetek korrektek, helyenként kifejezetten látványosak, a tempó pedig többnyire nem ül le. A probléma inkább a történettel van. A cselekmény erősen sablonos, kevés... több»

Színvonalas sorozat
A díszletek, a kosztümök és a színek használata minden epizódban lenyűgöző; ritkán látni ennyire tudatosan felépített, vizuálisan egységes sorozatot. A klasszikus zenék modern feldolgozásai zseniálisan működnek, tökéletesen hidalják át a történelmi és a mai szemlélet közti különbséget. Az első évad romantikus központja Daphne és Simon története volt. Phoebe Dynevor érzékenyen hozta a naiv, de fokozatosan megerősödő főhősnőt, míg Regé-Jean Page karizmatikus, zárkózott hercege azonnal emlékezetessé vált. A kettejük közti kémia vitte a hátán az évadot, és joggal lett ez a sorozat egyik legikonikusabb párosa. A második évadban Anthony Bridgerton került a fókuszba, Jonathan Bailey pedig kimag... több»

Sokat vártunk rá....
Öröm volt újra meghallani reggel 9-kor a Bridgerton ikonikus betétdalát, mert azonnal visszahozta azt az ismerős, elegáns hangulatot, amiért a sorozatot megszerettem. Az első négy epizód ugyan nem ragadott magával azonnal, de rossznak sem mondanám – inkább egy lassabb, óvatosabb építkezést látunk. Érezhető, hogy ez az évad más ritmust választott, kevesebb az azonnali drámai csúcspont, viszont több teret kapnak a karakterek belső konfliktusai. A látványvilág továbbra is gyönyörű, a jelmezek és díszletek hozzák a Bridgerton-szintet, ebben nincs hiba. A modern feldolgozású klasszikus zenék most is jól működnek, külön plusz pont a hangulatért. A romantikus szál egyelőre visszafogottabb, emiatt k... több»