Elysia Kova

Méltó folytatás
Azt hiszem, ritkán mondok ilyet egy új, induló sorozatról, de a Testamentumok nálam egyértelműen felülmúlta még a A szolgálólány meséje első évadát is. Pedig aki látta annak idején a sorozat indulását, az pontosan tudja, hogy már az sem volt hétköznapi élmény. Azonban valahogy még magasabb szintre emelte azt a feszültséget, azt a folyamatos bizonytalanságot és azt a sötét világot, amelybe már korábban beleszerettünk. Már az első epizódtól kezdve érezhető volt, hogy itt nem egy egyszerű folytatásról van szó. A készítők nem a nosztalgiára építettek, hanem egy önálló, erős történetet tettek le az asztalra, amely ugyan szorosan kapcsolódik az eredeti sorozathoz, mégis képes saját identitást kial... több»

Nálam megölte a befejezés...
Az alapötlet működött: online ismerkedés, hamis identitások, kettős élet és a veszélyes megszállottság keveréke. A sorozat ügyesen építette fel a rejtélyt, miközben folyamatosan adagolta az újabb és újabb fordulatokat. Pont amikor azt hitte az ember, hogy végre érti, ki mit miért tett, jött egy újabb csavar, ami teljesen felborította az addigi képet. Ez pedig végig a Kamuprofil egyik legnagyobb erőssége maradt. Ami számomra külön pozitívum volt, az a színészi játék. A szereplők többsége meglepően hitelesen hozta ezeket a szélsőséges, sokszor toxikus karaktereket. A főszereplők között működött a kémia, és még akkor is érdekesek tudtak maradni, amikor már nagyon túlzó fordulatok történtek. Mer... több»

Minden képzeletem felülmúlta...
A Berlin második évada számomra egyértelműen bebizonyította, hogy ez a sorozat jóval több egyszerű spin-offnál. Míg az első évad inkább egy stílusos, szórakoztató visszatérés volt A nagy pénzrablás univerzumába, addig a folytatás már magabiztosan a saját lábán áll — és nem is akárhogyan. Ritka, amikor egy második évad ennyire látványosan képes felülmúlni az elsőt, de a Berlinnek sikerült. Nálam minden tekintetben magasabb szintre emelte a történetet: a karaktereket, az érzelmi mélységet, a feszültséget, a drámát és magát az atmoszférát is. Már az első négy epizódban olyan intenzitással rántja be a nézőt a történet, hogy szinte lehetetlen szünetet tartani. A sorozat nem húzza az időt, nem ül ... több»

Spoilert tartalmaz
Le vagyok döbbenve. Nem leszek kedvelt a véleményemért, de leírom... Bennem nagyon nehéz együttérzést ébresztett az, hogy egy rendkívül tanult, orvosként dolgozó nő – aki fotografikus memóriával is rendelkezik, ami igencsak ritka a mai világban – alig egy hónap ismeretség után ennyire mélyen belehabarodott ebbe a férfiba. Főleg úgy, hogy mikor már megtudta, mit tett, és mire képes, mégis továbbment vele az alkohol, a drogok és a lelki rombolás útján. Még azután is, hogy feladta a rendőrségen, akiket elvezetett az elásott tetemhez... Tragikus példája ez annak, hogy a mentális és érzelmi sérülések mennyire képesek felülírni még az intelligenciát és a racionalitást is. Nézőként az a szomorú fel... több»

Részemről:
Az első évada nálam annyira magasra tette a lécet, hogy talán eleve túl nagy elvárásokkal ültem le a második évad elé. A „Bújócska” atmoszférája továbbra is sötét, nyomasztó és technikailag nagyon erős, mégis hiányzott belőle az a fajta hidegrázós feszültség és nyers érzelmi súly, ami az első évadot ennyire különlegessé tette. Persze még így is bőven a jobb krimisorozatok közé tartozik, viszont nálam ez most kevésbé működött lélekben. És bár spoiler nélkül szeretném megfogalmazni, a történet közepén meghoznak egy olyan merész és drasztikus döntést, amire őszintén még én is csak pislogtam — pedig rengeteg filmet és sorozatot láttam már. Ritka, amikor egy széria ennyire bátran nyúl a saját kar... több»