A gesztenyeember - 2. évad

Az első évada nálam annyira magasra tette a lécet, hogy talán eleve túl nagy elvárásokkal ültem le a második évad elé. A „Bújócska” atmoszférája továbbra is sötét, nyomasztó és technikailag nagyon erős, mégis hiányzott belőle az a fajta hidegrázós feszültség és nyers érzelmi súly, ami az első évadot ennyire különlegessé tette. Persze még így is bőven a jobb krimisorozatok közé tartozik, viszont nálam ez most kevésbé működött lélekben.És bár spoiler nélkül szeretném megfogalmazni, a történet közepén meghoznak egy olyan merész és drasztikus döntést, amire őszintén még én is csak pislogtam — pedig rengeteg filmet és sorozatot láttam már. Ritka, amikor egy széria ennyire bátran nyúl a saját karaktereihez. Összességében nem rossz évad, de számomra az első évad nyomasztó tökéletességét egyszerűen nem tudta megugrani.

Egy 41 éves nőt holtan találnak – a gyilkosa hónapokig a sötétből figyelte, fotókkal és para gyerekdalokkal hergelve. A szálak egy régi, kísértetiesen hasonló diákgyilkossághoz vezetnek, így a Thulin-Hess párosnak ismét bele kell állnia a sárba. Miközben a saját démonaikkal és egymással is küzdenek, felbukkan a múltból Marie Holst is, aki még mindig a lánya halála miatt szomjazik válaszokra. A látvány nyomasztó, a feszültség pedig pattanásig feszül. Bár a tempó néha belassul, és a mondókás fenyegetés nem üt akkorát, mint a gesztenyebábuk, a főszereplők közti kémia és a sötét északi hangulat miatt ez még mindig az egyik legerősebb krimi a streaming-piacon.