A mentalista

Kevés olyan sorozat van, ami ennyire összenőtt a kamaszkorommal, mint A mentalista. Emlékszem, minden hétköznap suli, tanulás, edzés után alig vártam, hogy 20:00 legyen, mert akkor kezdődött a tévében - és onnantól megszűnt a külvilág. Akkor még persze esély sem volt egyben ledarálni az évadokat, de talán pont ettől volt meg a varázsa. Patrick Jane karaktere zseniális: nem klasszikus nyomozó, inkább egy zseniális elmejátékos, akinek minden mosolya mögött ott lapul valami plusz információ. Nézőként egyszerre volt élvezet és kihívás "kimatekozni", hogy vajon ki a bűnös, mert a sorozat tényleg partnerként kezelt. Nem adta könnyen a megoldást, gondolkodni kellett. Simon Baker pedig… nos, (és azóta is) zsáner. Karizmatikus, sármos, de közben sérült és emberi - ritka jó kombináció. A karakter humora és belső fájdalma tökéletes egyensúlyban van, emiatt működik ennyire hosszú távon a sorozat. Most, hogy streamingről végre egyben nézhető, még jobban látszik, mennyire okosan felépített a történet, mennyire erős az atmoszféra és mennyire időtálló az egész koncepció. Lehet, hogy nem hibátlan, de az élmény, amit ad, bőven felér egy klasszikussal. Ez nem csak egy krimisorozat - ez egy korszak, egy érzés, egy esti rutin emléke. Amit a mai napig szívesen előkeres a család, ha éppen nincs mit nézni, hála HBO MAX. És pont ezért jár neki a 9.7/10.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Valamikor aktuális kedvencem volt, amolyan könnyed krimi-thriller sorozat. Azt azért hozzá kell tenni, hogy Robin Tunney miatt szinte minden rész után abba akartam hagyni, volt valami kellemetlen az ő Teresa Lisbonjában, Tim Kang viszont mindig meggy... Többőzött, hogy folytassam. És persze a kíváncsiság, hogy kicsoda Red John; itt jött az óriási pofon, amit nem tudtam megbocsátani a forgatókönyvírónak. A több évadon keresztül remekül felépített, a CBI-nak dolgozó Jane minden lépését és gondolatát előre látó, tökéletes sorozatgyilkos karaktere után az a szürke kisegér, aki a macska-egér játék végén Red Johnként megjelenik, szinte megölte a sorozat lelkét, eltűnt belőle a feszültség. A folytatás pedig sajnos teljes lejtmenet volt.

Szimpatikus volt a főszereplő játéka ezért el kezdtem nézni, de pár rész után rájöttem, hogy nem az én stílusom.

Az első egy-két évad remek volt, utána már kezdett picit felhígulni és az ok-okozat kezdett háttérbe szorulni, pedig előtte mindig ügyeltek rá. A mentelista karakter jó ötlet volt és a maximumot kihozták belőle.