Torrente 4.

A Torrente 4 folytatja a jól ismert spanyol trash-vígjáték-szériát, amelyben Santiago Segura megmarad az alpári, tabudöntögető humor vonalán, de az újdonság ereje szinte teljesen eltűnik. A film stílusa továbbra is harsány, polgárpukkasztó és önrefle... Többxív, helyenként még gusztustalanabb, mint az előző részek, miközben a 3D-t inkább vizuális poénoknál, mint igazi filmes látványként használja. A cselekmény ezúttal egy balul elsült bérgyilkossági ügy után börtönbe juttatja Torrentét, aki onnan próbál szökni és bosszút állni, de az ismétlődő helyzetek, poénok és karakterek kevés újdonságot hoznak, a mellékszereplők rendre maradnak egyszerű asszisztálók vagy karikatúrák. A színészi játék Segura részéről hozza a megszokottat, Csuja Imre magyar szinkronja továbbra is erős, de az anyag, amivel dolgozni kell, fáradt és gyakran fantáziátlan. A forgatókönyv sokszor helyzetszerű, epizodikus, az akciók, gegek hullámzó színvonalúak, a rendezés rutinos, de unalomtól már nem tudja megóvni. Objektíven a sorozat mélypontra kerül, szubjektíven főként a Torrente-rajongóknak marad élvezetes, akik még kitartanak a morbid humor mellett, a többiek számára valószínűleg fárasztó.

Nekem ez a kedvenc Torrente részem, főleg a börtönös részek hatalmasak benne, még a Menekülés a győzelembe is megidéződik néha. Az ötödik résszel viszont sajnos kifulladt ez a zseniális sorozat.

A spanyol ikon, a megtörhetetlen, szigorú becsületkódex-el rendelkező, az elveihez kőkeményen ragaszkodó zsaruhős elérkezett a negyedik bevetésére és ha az akadályokat nem is veszi olyan könnyen, mint az első három alkalommal, azért óriási hőzöngésre... Több így sincs okunk, sőt! Király ez a rész is, tele igazi spanyol humorral. Olyan eget verő baromságok vannak benne, hogy azok még mindig ütnek és Torrente is ugyanolyan tapló, mint az előző epizódokban.

Dzsum dzsum.