Isten hozott Marwenben

Remek és szórakoztató a film. Mellékes számomra, hogy mi formálja a történetet, egy trauma, vagy egy ismeretlen világba való beilleszkedés. Mert ne felejtsük el, hogy ebben az új életében tudta meg, hogy régebben szeretett női cipőkben járni. Meg, ho... Többgy illusztrátor volt. Ha ezek a dolgok ismeretlenek lettek volna számára, vagyis nem mondja el neki senki, akkor lehet, hogy egy másik világot teremt magának. A lényege, hogy két film fut egyszerre. Sz*r az élet, de az álmodozásokba bármik lehetünk... 5 csillag, plusz egy szívecske!!!

Kellemes és szép film, habár nem ez lesz Robert Zemeckis pályafutásának csúcsa. A játékfigurák világában zajló részek kreatívak és ötletesek, amik jól össze vannak fűzve főszereplőnk lelki világával, illetve magánéletének alakulásával.

Ha nem olvasom el előre, hogy Steve Carell játszik benne, komolyan fel sem ismertem volna az első percekben annyira jól azonosult a karakterrel. Nekem nagyon tetszett az egész film. A mai technológiának köszönhetően ma már mindenből lehet élőt csinálni és nagyon tetszett a film megvalósítása, és hogy a történet is folyamatosan fedte fel az életrajzi elemeket is. Az is nagyon tetszett, hogy egyálltalán nem volt teljesen kiszámítható a cselekmény (nekem legalábbis biztosan nem). Kalandos, fantázia dús bár azért a vígjátéktól messze áll. Tehát ha nevetős vígjátékra vágysz, akkor ez nem te a filmed. Ugye megtudhattuk azt is, hogy ez egy valós történeten alapszik, hát őszintén mondva a főhös szerintem nem kicsit beteges. Egy kicsit talán odarepített vissza amikor még gyerek voltam és sokat játszottam mindenféle plüssállatokkal, figurákkal, hangot adva neki, és hát igen nem egyszer álmodtam róla, hogy bárcsak valósak lennének, de ezzel szerintem sok gyerek van így, viszont ebben a röpke 2 órában ez a film magával ragad egy szuper elképzelt világba, és talán így már a főhöst is meg lehet érteni, hogy sokszor miért kényszerül abba a világba elmenekülni. Hogy kiválót adjak rá, valami icipici kis dolog hiányzott a filmből, nem tudom miért éreztem így, de az biztos hogy nagyon sok munka van a mögötte a megvalósítás miatt.

Bevallom nagyon vártam ezt a filmet, már a puszta téma is nagyon érdekel. Mélymerülés egy eltört sorsba mindig tanulságos és fontos szembesülés arra, hogy jobban megértsük egymást. Ezt kínálná elvileg az Isten hozott Marwenben, de sajnos ahogy haladt előre a cselekmény a számos üresjáratával, úgy trivializálta a saját mondandóját. Szerintem jelen esetben egyszerűen nem működött az a narrációs technika, hogy szinte a játékidő végére tartogatták a karakter "leleplezését" önamaga előtt, és nem gondolom, hogy ezt ne lehetett volna megoldani másképp. Hősünk teljesen idegen önmaga számára, de nekünk, nézőknek nem kellett volna, hogy az legyen.