Gózon Gyula

4

Már kamaszként szerződtetik egy vidéki társulathoz, amikor pedig huszonegy évesen Nagyváradra kerül, színészi rutinjának köszönhetően, szinte pillanatok alatt vezető színésszé válik. Ennek ellenére az ifjú sztár örömmel mond igent Nagy Endrének 1910-ben, aki Pestre csábítja kabaréjába.

A fővárosi közönség így már nem a színészt, hanem a „Füttyös Gózon" nevű "szórakoztatóiparosként" ismerheti meg. Ez a kettősség szinte egész pályafutását jellemzi. Gózon ugyanis pályája csúcsán egyszerre volt a Nemzeti Színház vezető művésze és a filmvásznak ügyeletes humorforrása.

Már az első - nagyot bukó - magyar hangosfilmben (A kék bálvány, 1931) szerepet kap, de ennek ellenére a folytatásban is is. A Hyppolit, a lakáj sikerének köszönhetően kihagyhatatlan figura lesz a producerek számára. Főszerepet nem kap ugyan, viszont annyira erősek az általa megformált karakterek, hogy feltételezhető, néhány film forgatókönyvébe akkor is beleírtak néhány hálás mondatot Gózon számára, ha arra nem is lett volna szükség.

1932 és 1940 között legalább ötven filmben szerepe. Gózon sikere minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy személyében a nézők egy olyan alakot láthattak a vásznon, akivel nemcsak másfél órára, hanem mindörökre azonosulhattak.

1941 karrierje megtörni látszik. A németek bevonulását és a nyilas hatalomátvételt rákosligeti házában megbújva vészeli át. A háború után azonban a megváltozott viszonyok közepette is ott folytatja, ahol 1941-ben abbahagyta: a hatvanas évek közepéig szinte az összes népszerű magyar filmben szepelt.

1958-ban megözvegyül, 1962-ben lép fel utoljára a Nemzeti Színházban, 1966-ban szerepel utoljára filmen. Utolsó éveit zavaros elmével, egy lakótelepi előszobában tölti - ápoltként.