Se füle, se farka történet

2016.09.12 21:15 Lost Silver Book Olvasottság: <100x

0

400 anime után néztem meg ezt a művet (nem vagyok fiatal, szóval nem olyan sok ez), mert sok jót hallottam róla... Nagyon nagyot CSALÓDTAM benne. Az animáció szép és vezeti a gyermeki szemet biztosan, de a történetnek a felétől bizony se füle se farka. A mese a feléig viszont élvezhető és leköt, mert érdekes, és odaszegezi a tekintetet és azon gondolkozunk szüntelen, hogy ezekből a képtelen helyzetekből mégis mi alakul majd ki?, hogyan lesz megoldva az a sok probléma, ami felhalmozódott a történetben?, majd a felénél snitt, (erre rájöhetett a történetíró is) és egy tollvonással hirtelen minden értelem nélkül felborul.

Egyik pillanatban még valaki gonosz, a másikban meg már csak házsártos... (Ez azért nagyon durva váltás.) Valaki segítőkész, a következő pillanatban pedig együgyű gyilkos... És semmi magyarázat nincs a hirtelen történt jellembeli változásokra. Vannak benne kannibálok, akik heccből varázsolnának el és zabálnának fel bárkit, csak úgy (mert szükség nincs rá), másik pillanatban meg ugyan ezek simán leültetnék az illetőt az asztalhoz és természetesen csak jó modorral teáznának vele.

Az egész meséből szivárgott az az érzés: mintha az író megírta volna papírfecnikre a legjobb jeleneteket és karaktereket (amik tényleg zseniálisak és felejthetetlenek), majd ezeket a fecniket feldobta volna és ahogy leesett, úgy mesélte el a sztorit. Valószínűleg ezért is gondolta meg magát mindenki a történetben folyamatosan "csak úgy". És se füle se farka történet született, jó technikai háttérrel. SPOILER: Mert bízony ebben a részben a rossz nem nyert el semmiféle büntetést (mint kiderült nem is volt rossz...), a halál természetes velejárója az az életnek és könnyen lehet venni. Az ami ellen a mesében végig küzdenek meg magától megoldódik... Miyazaki amúgy nagyon szereti a "disznós" képkockákat... :) Belekukkantanék a fejébe, hogy milyen is az a tárház, ahonnan ezt a sok mindent kihúzza. :)