Nyugati (amerikai) képregényfilm fronton manapság már nagyon nehéz újat mutatni. Az elmúlt bő évtizedben, a Marvel és a hozzá görcsösen felnőni igyekvő DC szinte minden létező perspektívát, hőstípust, eredettörténetet bemutatott. Az Aquaman sem lesz műfajújító darab, de a DC filmes univerzumának mindenképpen az egyik ékkövévé válhat. Kezdjük azzal, hogy a látványvilága valami egészen megdöbbentően fantáziadús, sokrétű és gyönyörű. A viz alatti (első sorban) világot, lényeit, külsőségeit bemutató képei szemet gyönyörködtetőek, hasonlóan kimunkált vizualitást utoljára talán az Avatarban láthattunk.
A DC meglépte azt a talán sorsfordító lépést, hogy a korábbi komor, tragikus, sötét felhangú filmjei helyett ezúttal egy könnyedebb, lazább, humorosabb darabot készített. Ehhez rendkívül jól passzolt a főhős, akit pedig mintha csak Jason Momoanak írtak volna meg. A színész tökéletesen hozza a figurát, aki nem lesz ugyan nagyon összetett, shakespeare-i drámák színvonalát hozó figura, de messze nem egydimenziós. Pont annyi van benne, ami egy ilyen adaptációhoz kell. Szuper a humora, az akciójelenetekben első rangú és megvan az a sármja, amivel elviszi a filmet. A mellé rendelt szereplőtársak hozzák a kötelezőt, rosszat igazából nem lehet mondani róluk.
Látszik, hogy nem kaptak túl nagy figyelmet, szövegeik, motivációik, a vásznon meglévő jelenlétük nem kiemelkedő, de ez nem tragédia, lévén úgyis Aquaman a főszereplő. Hogy az idősebb generációk számára is legyen benne mélyebb tartalom, a film hoz némi kritikát az emberi fogyasztásról, a tengerek, óceánok szennyezéséről. Pont annyit, ami még elfér a filmben. Könnyed, igazi blockbuster szórakozás lett az Aquaman, de mindenképpen a jobbik fajtából és bár önmagán túlmutatni nem feltétlenül sikerült neki, a címben feltett kérdésre mindenképpen igennel kell, hogy feleljek.
