Hónapokon keresztül elkerülhetetlenül belebotlottam vagy a trailerbe, vagy a film magasztalásáról szóló cikkekbe. Nyilván elérte a célját: a kíváncsiságom egyre nőtt Jordan Peele filmjei iránt, így ott is voltam a preMiernapon a moziteremben. Általában nem szoktam sokat várni a véleményem megfogalmazásával, de több nap sem volt elég a film megtekintése után, hogy helyre rakjam magamban a vegyes érzéseket, amelyek kavarogtak bennem. Egy szóval jellemezve a legtalálóbb kifejezés: fura.
Sejtettem, hogy a filmnek erős művészi vonatkozása lesz. Sajnos azonban esetemben ez csak annyit eredményezett, hogy felfogtam: „itt valaMire utalt ezzel a jelenettel”, de ezen túl nem sokat tudtam kezdeni vele. Nem várom el egy művészfilmtől, hogy szájbarágós legyen, de itt átestünk a ló túloldalára. Biztos vagyok benne, hogy a nézők többségében – velem együtt – inkább zavarodottságot hagyott maga után. A film mondanivalója az amerikai társadalomról és politikáról szól, de laikus európai nézőként nem szeretném azt érezni, hogy hátrányból indulok egy horrorként beharangozott filmnél.
Olvastam egy cikket, amely lépésről lépésre kielemzi a filmben rejlő utalásokat. Ettől részben megvilágosodtam, és elismerem Peele tehetségét, hogy Mindezt így megvalósította, de ettől még nem tudom jó filmként elkönyvelni. A háttérismeretek nélkül a horrorrajongók számára csalódást kelthet, hogy a történet legnagyobb sztorija csupán annyi, hogy a szereplők kergetőznek és mészárolják egymást. Egy horrorfilmnél nálam ez kevés a megfelelő atmoszféra megteremtéséhez.
Viszont aMi működik, az tényleg nagyon jól működik. A színészek közül Lupita Nyong'o kettős játéka parádés, de a gyerekszínészekre sem lehet egy rossz szavam sem. A filmzene talán a film legerősebb eleme, különösen a végén felcsendülő I Got 5 On It feldolgozott verziója, aMi mesterien illeszkedik az adott jelenethez – az előzetesben hallható változat már ott is libabőrt okozott.
Elcsépelt kijelentés, de Mi-t egyszer érdemes megnézni. Arra viszont fel kell készülni, hogy a horrorrajongók táborát is képes két részre osztani. Vannak filmek, amelyeket a kritikusok az egekbe magasztalnak, míg az átlag nézők értetlenül vagy csalódottan távoznak a moziból. Mi pontosan ilyen film – mögé kell látni, aMi számomra nehéz feladatnak bizonyult (vagy legalábbis nekem nem sikerült).
63 Mi (2019)
Egy család nyaralni indul a tengerparti házukba, hogy néhány napot pihenéssel és kikapcsolódással töltsenek barátaik körében. Az anyát régi, gyermekkori traumái kísértik az... több»
Szereplők: Elisabeth Moss, Lupita Nyong'o, Yahya Abdul-Mateen II, Kara Hayward, Winston Duke
