Bájos, de nem az igazi

2020.05.01 09:32 Artemisia Olvasottság: 798x

5

:::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT:::

Nagy reményekkel ültem le megnézni a legendás mese élőszereplős változatát, de hogy is mondjam; igazából nem okozott csalódást, de nem is volt az igazi. Bájos film persze, de mégsem adott olyan nagybetűs Hamupipőke-pillanatokat, mint a Disney későbbi remake-jei (pl. az Aladdin).

A hangulata sem ragadta meg az eredeti rajzfilm romantikus, mélabús hangulatát, sok fontos, ikonikus részlet kimaradt, amiket hiányoltam: a beszélő állatkák, a madarak, akik segítenek Hamupipőkének, az édesanyja sírjához elültetett faág, a lencseválogatás. És a herceggel való találkozást is sokkal kevésbé romantikusan ábrázolja, mert itt egy erdőben, vadászat közben találkoznak, és Hamupipőke egyszerűen letolja a herceget, hogy hagyja életben a szarvast (amiért amúgy pacsi neki), viszont a mesében sokkal szebb, ahogy hirtelen, ismeretlenül megpillantják egymást a bálon.

Ez a szerelmi játék, vagyis hogy Hamupipőke 3 éjszakán át együtt van a herceggel, majd kénytelen elmenekülni, ez a szép, ám kétségbeesett játék alkotja igazából a Hamupipőke-mese gerincét, amit a film 1 éjszakára kurtít. Ezek növelték volna a drámaiságát és a nosztalgikus hangulatot.

Ettől eltekintve tetszett a film, de mégsem volt az igazi. És a látványvilágra sem épít, mint új eszközre, nincsenek szürreálisan szép jelentek, képek, pedig talán az az élőszereplős remake-ek titkos fegyvere, hogy a mai technikával látványparádét zúdíthatnak ránk.

További érdekessége a filmnek, hogy az összes megjelenésében lagymatag és sztereotip mostoha szerepébe új életet lehel a mindig csodás Cate Blanchett. Személyiséget és stílust visz az átlátszó karakterbe, olyannyira, hogy még túl is ragyogja a által eléggé átlagosan megformált Hamupipőkét. A két nővér itt is jellemtelen és műanyag volt, picit több figyelmet fordíthattak volna ezeknek a karaktereknek a kidolgozására is.