A Waschowski tesók filmje megérdemelten emelkedett kultstátuszba; azonfelül, hogy technikai mérföldkő, tulajdonképpen egyfajta világnézet, vagy ha úgy tetszik, vallás kinyilatkoztatása, hiszen a New Age egyik legismertebb "összeesküvéselmélete" szolgált az alapjául, amit aztán egybegyúrtak a japán mangák látványvilágával, megfűszerezve némi cyberpunk ízzel.
A testvérekről és szerelemgyerekükről óhatatlanul is Tarantino jut eszembe, hiszen ő is hasonló megszállottsággal pakolja össze az alkotásait, mint ahogy az a Mátrix esetében is történt. Színészeket is éppen olyan ügyesen válogattak, mint ahogy Quentin mester szokta, hiszen Keanu Reeves Neo szerepében egyszerűen tökéletes, és Carie-Anne Mossnál sincs jobb Trinity, éppen úgy, ahogy Hugo Weaving is a filmtörténet egyik legcoolabb főgonosza. Laurence Fisburne Morpheus szerepében nyújtott maradandót, de a legkisebb szerepnek is jelentősége van ebben a futurisztikus lázálomban. Részemről az Orákulum volt a legszimpatikusabb, ha nagyon választanom kellene. De nem nagyon tudok.
Az elképesztő közelharcokat Yuen Woo-ping kreografálta, és mivel hőseink egy nem létező világban kalandoznak, itt bizony nem hat olyan viccesen, amikor áthágják a fizika törvényeit, mint mondjuk az ázsiai "tetőn röpködős" filmeknél. Az operatőri munka egyszerűen elképesztő, a látvány szó szerint beleszögezi a nézőt a székbe, ráadásul a történet felér egy hideg zuhannyal.
Amikor először láttam a filmet, kb. két napig nem beszéltem senkivel, csak elmélkedtem a látottakon. A soundtrack teszi fel az i-re a pontot, hogy tökéletes legyen az összhang: minden ízében filmtörténeti klasszikus született.
92 Mátrix (1999)
Neo (Keanu Reeves) ismeri a világot, amiben él, legalábbis azt hiszi, amíg meg nem ismerkedik Morpheusszal (Laurence Fishburne). A titokzatos férfi olyan dolgokat mutat neki, melyek... több»
Szereplők: Keanu Reeves, Laurence Fishburne, Carrie-Anne Moss, Hugo Weaving, Joe Pantoliano
