1973. január 7. Vége a téli szünidőnek. A balassagyarmati Geisler Eta Leánykollégium tanulói lassan szivárognak vissza a hideg időben a szállásukra, hiszen másnap már iskola. Este 22:00 óra körül egy testvérpár – Pintye András, akit a filmben Berencsi Attila, más néven Beri Ary, és Pintye László, akit Svidrony Gábor személyesít meg egészen kiválóan – felmegy az első emeletre, és összeterelik a lányokat egy helyiségben. A függönyöket behúzzák, és el is barikádozzák magukat.
Öt lánynak még sikerült kisurrannia az első percekben, és értesítették a járőröket. A rendőri intézkedés nagyon lassú volt, de aztán megérkeztek a belügyesek, katonák és a munkásőrök is. A fiúk szüleit is odavitték a helyszínre, akik megpróbálták lebeszélni őket, de sikertelenül. Dr. Samu Istvánt, egy helyi orvost viszont beengedtek, aki aztán vizet, élelmet és gyógyszereket vitt a lányoknak. Aztán ellátta a kinti fegyveres erőket kellő információval.
Végül hosszas tanakodás után az időhúzásban látták a megoldás egyetlen kulcsát, és közölték a fiúkkal, hogy az ügyüket a Kremlben fogják megtárgyalni, de biztosan pozitív elbírálásban részesülnek majd. Az idősebb Pintye fiú szeretett volna valutát, egy járművet, szabad utat Budapestig, a Ferihegyi reptérig, és onnan ment volna Nyugatra, ami neki a tejjel-vajjal folyó Kánaán lett volna, elképzelései szerint.
Ahogy telt-múlt az idő, a feszültség hatalmasra nőtt mind benn a kollégiumban, mind kinn, a kollégiumot körbevevő emberek körében. A lányok szülei őrjöngve követelték, hogy azonnal oldják meg a helyzetet, a lányok benn pedig pszichotikus sokkot kaptak, többen öngyilkosok akartak lenni, mások teljes letargiába zuhantak. Aztán megtörtént a tragédia. Néhányuk megszökött, így már csak tizenkét lány maradt túsz. Az idősebb Pintye fiú ettől dührohamot kapott, és elkezdett őrjöngeni.
Most hirtelen azon gondolkodom, hogy lehet-e egy korai home invasionnak hívni ezt a filmet. Erről azért jó lenne megkérdezni a rendezőjét, aki nem más, mint Gazdag Gyula, aki egyetemi tanár a Los Angeles-i UCLA-n. Na de vissza a filmhez! Kezdett kicsúszni a talaj a Pintye fiú lába alól. Már nem lefüggönyözött buszt szeretett volna, hanem egy páncélozott harcjárművet és dupla annyi valutát, mint a legelején.
Hihetetlen, feszültséggel teli napok voltak, de a fiatalabbik Pintye fiú, László próbált emberségesebben bánni a lányokkal, sőt az egyikükkel egy kicsit össze is melegedett. De ennek a történetnek nem lehetett, és nem is lett jó vége, hiszen eleve magában hordozta a kudarcot, hiszen sem megtervezve, sem jól kivitelezve nem volt az egész akció, tegyük hozzá, szerencsére.
1973. január 12. András odalép az ablakhoz, és kinéz, hogy mi újság van odakinn. Ekkor egy szemfüles mesterlövész (Rubold Ödön) hamarjában lelövi, és a fiú abban a pillanatban meghal. Ekkor az összes fegyveres megrohamozza az épületet, és a rémült kisebbik fiút elfogják, a benn rekedt, teljes sokkban és félelemben lévő lányokat pedig kiszabadítják, sérülések nélkül.
A film nem egy sokszereplős mozi, a két fiún kívül szinte senki nem kap nagy prioritást, de azért említsük meg többek között az apát (Bitskey Tibor), az anyát (Pogány Judit) és az alezredest (Zbigniew Zapasiewicz), akinek a magyar hangja Jordán Tamás! A film a két fiúra építkezik, a többiek csak úgymond "töltelékek", a szó nemesebb értelmezésében.
Sötét tónusú képek jellemzik, tompa, rideg színek, kissé lepusztult, ingerszegény környezet. A fiúk is hatalmas átalakuláson mennek át, hiszen főleg az idősebbik a film végére már egyfajta álomvilágban él, talán kissé a hitét is elvesztette. Az öccse sodródik, és szinte egész végig zavarodottan és alárendelten viselkedik. Látjuk, hogy szereti és isteníti a bátyját, de hihetetlenül tart is tőle.
Ragályi Elemér tökéletesen megfogta a lényeget, és meg is mutatja, plusz a zene, ami kerek egésszé teszi a filmet, Márta István remek teljesítményére utal. Ó, azért itt ne várjunk seagali akciókat vagy Chuck Norris-féle köríves rúgásokat, nagyon ne! Mélyreható drámát feszültséggel, dühvel, haraggal teli vibrálást, szívbemarkolóan fájdalmas párbeszédeket viszont igen. Sivár, lepusztult élettér, hatalmas kitörni vágyás tükröződik vissza ebben a filmben, amit tényleg érdemes megnézni. Hiszen egy megtörtént esemény elég pontos kópiája.
Azoknak üzenem, akik elolvassák a kritikámat, kerítsenek rá időt, és csendben, tiszta elmével nézzék meg ezt a remek magyar túszdrámát! Aztán a film után értékeljék a szabadság fogalmát! Köszönöm.
Kár, hogy ezen az oldalon nincs szinte senki, így nem olvassák a kritikákat!
:(
Nagyon tetszik!!!