A sokadik Batman-feldolgozásra Matt Reeves rendező nem egy eredeti történettel vagy újító ötlettel állt elő, hanem a karakter gyökereihez nyúlt vissza. A 2022-es Batman minden eddiginél képregényhűebb adaptálása a köpenyes igazságosztónak!
Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy egy konkrét füzet vagy lapszámok sorozatának egy-az-egyben feldolgozásáról van szó. A Batman címszereplője motívumkészletét, borongós hangulatát, Gotham városának lelombozó látképeit és a mellékszereplők hősünkhöz fűződő vizsonyát vette át a korábbi képregények lapjairól. Robert Pattinson ezáltal sokkal inkább az a Batman, akit lelki szemeink előtt a karakterként azonosítunk, mint minden korábbi színész. Legyenek akár neves színjátszók vagy tapasztalt sztárok.
Pattinson szerepeltetésén túl természetesen az újonnan kreált világ kapcsolódási pontjaiban lelhetünk rá arra a képregényes esztétikai vonásra, ami igazán egyedivé teszi a Batmant, mégha nem is tér el a megszokott ábrázolási módoktól. Csak éppen a film médiumára szabja azokat.
A homályos akciójelenetekkel tűzdelt vészjósló nyomozás során a város alvilágának mélyére szállhatunk, hogy ott végül maga Batman is újraértékelje hősi mivoltát. A magát árnyékban lapuló, bosszúszomjas végzetként aposztrofáló szuperhős jellemfejlődése valóban érzékletes képi és történeti megoldásokkal lett kivitelezve. A harcok során Batmannek nem is a bűnözőket, hanem elsősorban önmagát kell legyőznie, hogy azzá a Batmanné váljon, akire a városának szüksége van, és nem azzá, akit érdemel. Mert Gotham lakói ezúttal sem éppen megmentésre érdemes, jóravaló polgárokként tetszelegnek a vásznon. A bűn beette magát a lakosok lelkébe. Minden sikátorban valami fenyegető les a gyanútlan áldozatokra, akiket végül Batman vezet ki biztonságosan a fényre, ahogy saját belső világosságát is megtalálja a kötelességtudatban és az emberek megsegítésében.
