A Műanyag égbolt egy lassú, komor, melankolikus film, mely olyan kérdéseket boncol, mint az önrendelkezés, evolúció és elmúlás. Mindezt indirekt, képekkel és bibliai metaforákkal teszi, nagyon kevés akcióval vagy történeti szállal. Azonban a film sci-fi elemei kompetensek, a történet, bár meginog a végére, mégsem veszti el célját vagy üzenetet. A magyar helyszínek sokat dobnak a világon és látszik, hogy a film nem elkapkodott stúdiós döntések vagy erőltetett politikai üzenetek között érlelődött.
Azonban a film középső rész túl hosszú és alig történik valami benne. A két főszereplőnk alig beszél egymással, és nincs morális vita, pedig nagyon helyénvaló lenne, mert a pár világképe nem is lehetne eltérőbb. A bemutatott világ érdekes és titkainak feltárása a film egyik legnagyobb erőssége. Sajnos azonban a vizuális stílus nem sikerült túl jól.
A látvány vegyít 3Ds háttereket és 2Ds rotózott karaktereket, azonban ez a két stílus nagyon eltér egymástól, és legtöbb jelenetben nincsennek összhangban. A rajzstílus másik hibája, hogy szinte lehetetlen felismerni a karakterek apróbb arckifejezéseit, így sokszor a visszafogottabb színészi játék egyszerűen nem látszik az arcokon. Ez sok jelenetnél furcsa szituációkat hoz létre, mert nem tudjuk, a karakterek hogyan reagáltak a cselekmény alakulására. A dialógus sem segít ebben, helyenként túl közhelyes, helyenként túl steril. Az érzelmileg komplex szituációkat nem kezeli túl jól. Mindezek ellenére a Műanyag égbolt egy jó magyar film (mely sajnos már önmagában egy nagy teljesítmény), és emellett egy érdekes kérdésekkel játszó sci-fi is. Azoknak, akik szeretik a lassúbb, filozofikusabb filmeket, szerintem tetszeni fog.
71 Műanyag égbolt (2023)
Izgalmas sci-fi animációval indítja mozifilmes karrierjét Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta. Történetük a jövőbe repít, amikor a kutatók a flóra és fauna visszafordíthatatlan... több»
