Monumentalitás, gyönyörű képi világ

2024.04.21 05:26 Krisz Olvasottság: 386x

4

Úgy álltam neki a Dűne második részének, hogy az első nekem nem igazán tetszett. Gondoltam, hogy a második rész már egy fokkal eseménydúsabb lesz. Lehetett erről hallani is. Így is lett.

Ez egy sokkal tömörebb és izgalmasabb cucc. A látvány, a hang és úgy általában technikailag elképesztően monumentális alkotás. Gyönyörű az egész. Az operatőri munka zseniális.

A rendezés szintén. Villeneuve nekem nem tartozik a kedvenceim közé, de mindenképpen megsüvegelendő az, amit itt letett az asztalra. Meg úgy általában is nyilván egy korszakos zseni, csak éppen a látásmódja számomra nem túl izgalmas. Na de vissza a filmhez. Itt már azért kibontakoznak azok az események, amiket az első rész csak felépített. Paul karaktere egy elég komoly jellemfejlődésen megy át. Még akkor is, ha ennek nem minden aspektusával tudtam teljesen azonosulni. A show-t viszont mindenképpen Feyd-Rautha Harkonnen szerepében Austin Butler viszi el. Aki zsigeri és elképesztően erős alakítást nyújt. Hihetetlen a csávó. Aki érdekes még, az Javier Bardem, bár ő nekem nem teljesen pozitív szempontból. Nem baj, hogy volt egy comic relief karakter. Ezt mondjuk erősen idézőjelben mondom. De a szinkron (Robert Downey Jr. szinkronja a Trópusi vihar stílusában) sokat rontott a karakteren. Eredeti nyelven már egészen más volt a leányzó fekvése. A harcjelenetek nagyon rendben voltak. A homokféreg lovaglás mocskosul badass, és félelmetesen jól néz ki. Összességében minden jó tulajdonságot magával hozott a film az első részből: monumentalitás, gyönyörű képi világ, fantasztikus operatőri munka, kiváló rendezés egy olyan alapanyagból, amit sokan megfilmesíthetetlennek tartottak, aztán nézd, mégis. És hozzáadott olyan jó dolgokat, mint az eseménydúsabb cselekmény, több és jó harcjelenet, karakterek kiteljesedése, és új, nem akármilyen karakterek behozatala. Ahogy ülepszik bennem a film, úgy tetszik egyre jobban.