Idejétmúlt, leginkább ez jutott erről a filmről eszembe. A film tényleg hosszú idő alatt készült, mert három különböző évtized elemeit is látni benne, a gond csak az, hogy ezek nem túl érdekes vagy izgalmas kombinációk. A történet és karakterek archaikusnak hatnak, a vizuális nyelvezet elöregedett a történet pedig 90-es évek gyermek kalandfilmjeit eleveníti meg leginkább.
Hőseink egy természettudós és régi egyetemi tanára. Többedmagukkal Nepálba utaznak, hogy a stop-motion animációs Yetit elkapják. A hatvanas évekből lopott műanyag sziklás díszletek előtt járkálva, tv-sorozatos bevilágításban néznek beöltözött figurákat A majmok bolygójából. Egy ponton kiderül, hogy stop-motion gyurma űrlények állnak minden misztikum mögött, bár sok logikai értelme nincs a sztorinak. Érezni, hogy a film több koncepción és több rendezőn is átment. Története beton egyszerű, és nem túl okos, lényegében egy vasárnap kora délutáni tévés film, hasonlóan gyerekkorunk Az elveszett világ c. sorozatához. Van egy hangulata és 90-es éveket idéző atmoszférája, a gagyi animációk aranyosak, a karakterek – a maguk módján – szórakoztatóak, de a film koránt sem valami rejtett kincs vagy alig ismert mestermű. Egy kicsit öregnek ható, nosztalgikus gyerekfilm ez, semmi több, csak ezúttal kiváló képi minőségben láthatunk ilyet, nem egy VHS-zajos, alacsony felbontású felvételt kell nézni. Ma már nem gyártanak ilyen filmeket, ugyanakkor, fogalmam sincs, miért dolgoztak egy ilyen jellegű mozin annyit.
Ez az a fajta film, aminek az elkészítése érdekesebb, mint a végeredmény. Még ‘68-ban a projekt teljesen más koncepció szerint indult, akkor Raiders of the Stone Ring néven jelent meg. Abban még vikingek, első világháborús léghajók meg őslények voltak. Az akkor készült rövidfilm elemei még fel-felbukkannak itt is, de a The Primevals már teljesen másról szól. Pont harminc éve kezdték el forgatni a mostani változatot, azonban az utómunka során kifutottak a pénzből, és a rendező, Dave Allen halála egy időre leállította a produkciót. Évtizedek és közösségi finanszírozások után szép lassan befejezték a jeleneteket és az animációkat, és 2024-ben streamingszolgáltatón elérhetővé tették bárki számára. Fura ez, mert az effektek egyszerre szépnek és elöregedettnek is hatnak. Látszik, hogy valaki személyes projektje volt, rengeteg munkát beleölt, de az ipar és filmiség annyit változott azóta, hogy a mostani közönség már máshogy viszonyul az ilyen mozikhoz.
Eljárt felette az idő.
