Gyermekkorom egyik nagy kedvence volt az 1989-es Lock Up (A bosszú börtönében), melyben Sylvester Stallone testesítette meg azt a pozitív karaktert (Frank Leonét), aki az életéért és igazáért harcolt afféle vagány és megtörhetetlen hősként. Stallone kidolgozott izmaival, vagányságával, kemény helytállásával rendkívül népszerű lett ezzel a filmmel. Pedig még csak ezt követően jött a Tango és Cash, a Pusztító, a Cliffhanger, a Dredd bíró, a Daylight és a Copland. A Lock Up alaptörténete nagyon egyszerű: Frank Leonét börtönbe zárják, ám mivel nem engedik ki annak az idős szerelőnek a temetésére, akit apjaként tisztelt (és aki visszatartotta a bűnözéstől), kiszökik az eseményre.
A szökésért egy Warden Drumgoole nevű őrt okolnak (Donald Sutherland), akit büntetésül visszaminősítenek, és egy lecsúszott börtönbe helyeznek. Pár évvel később azonban igazgató lesz belőle, és gondoskodik a bosszúról, konkrétan arról, hogy a visszaminősítését okozó Leonét az ő börtönébe hozzák. Elhatározza: tönkreteszi a férfit és eléri, hogy szökni próbáljon újra, amiért elérheti életfogytig tartó büntetését. Megbízza a börtönudvar legfontosabb rabját (és góréját), Chink Webert (Sonny Landham), hogy provokálja Leonét.
A film végére egymásnak feszül a szökésre vetemedő Leone és az igazgató, ám az őrök vezető tisztje, Meissner kapitány (John Amos) szerencsére az igazság oldalán áll. Így végül Leone annak ellenére is túléli az egészet, hogy elárulja egy barátja, Dallas (Tom Sizemore). A bosszú börtönében egy mára méltatlanul alábecsült, de valójában remek börtönös akciófilm, ami nálam erős 4 csillagos produkció, és még ma is nagy kedvenc.
