A közismert, részeges karatemester története sok filmest késztetett hasonló történet leforgatására. A Csavargók sem kivétel ez alól, elég könnyű felismerni a forrást.
Biztatásul közlöm, nem szolgai másolást hoztak össze alkotói. Az alap természetesen az, hogy minél több fizikailag felkészült színészt kell szerződtetni a meséhez, olyanokat, akik azért a szerepformálásban sem ügyetlenek. Ez sikerült, minden jelentősebb mellékszereplő megüti a kettős követelményt. A főkaraktereket megformálók pedig méltán pályázhattak a kung-fu mesterei címre is.
A film stílusa már nem ilyen egységes. Az első felében a képi és szóbeli humort preferálták, a kézitusáknál pedig az ügyességet és vidám harci koreográfiát. A vidámkodásoknál pláne nagy a minőségi hullámzás. Egyes ötletek tényleg poénosak, mások inkább erőltetettek. A folytatásban a hangulat már komorabb, a párbajok egyre keményednek.
A drámai vonal nem erőssége a történetnek, szerencsére nem erőltetik, ritkán veszik elő. Viszont a verekedések a műfaj krémjét adják. Bár furcsa volt nekem, hogy Sammo Hung, aki a rendezést vállalta, milyen sokszor élt a gyorsított felvételek fogásával. Pedig ha valaki, ő aztán tisztában lehetett vele, kikkel dolgozik együtt. Bravúros akrobatikával, normál filmsebességgel felvett élvezetes jelenetek mutatják, mit tudtak a stáb tagjai. Nem szorultak rásegítésre.
A finálé kung-fu parádéja a legkényesebb nézői igényeket is kielégíti a műfaj rajongóinál. Aki kedveli a harcművészet zsánert, minden aggodalom nélkül nekiláthat, ez a film tulajdonképp nem öregedett.
77 Za jia xiao zi (1979)
Egy kungfut kedvelő, ügyes, de nem tanult testvérpár, kisebb-nagyobb svindlikből tartja el magát a városban. Néha sikeresek, néha nem. Egy napon úgy néz ki, rájuk mosolygott a... több»
