2025.01.10 09:47 Fekete Gandalf Olvasottság: <100x
0

Érdekes művészfilm/Pattinson tehetségének megmutatkozása

Robert Eggers második nagyjátékfilmje, A világítótorony egy olyan alkotás, amely bátran szembemegy a modern filmes trendekkel, és visszarepít minket egy letisztultabb, kísérletezőbb művészeti világba. A film egyedi képi világa már az első pillanattól magával ragad: fekete-fehér formátuma, 4:3-as képaránya és a régi idők filmjeit idéző esztétikája tökéletesen illeszkedik a történet nyomasztó, izolált hangulatához. Eggers nem csupán stílusgyakorlatot mutat be – ez nem egy újabb „kamu művészfilm”, amely a botrányos vagy öncélú képekkel próbál figyelmet kelteni –, hanem valódi mélységeket tár fel az emberi lélekről, magányról, megszállottságról és őrületről.

A film képi világa nemcsak esztétikai döntés, hanem a történetmesélés szerves része. A monokróm paletta kiemeli a magányt és a kilátástalanságot, miközben a tenger végtelen szürkéjét és A világítótorony rideg, hideg falait hangsúlyozza. Az atmoszféra áthatóan nyomasztó, de sosem válik öncélúvá. A képi elemek, például a ködbe vesző táj vagy a viharos égbolt, a karakterek lelkiállapotát tükrözik, így a vizualitás és a narratíva tökéletes szimbiózisban működik.

Érdekes művészfilm/Pattinson tehetségének megmutatkozása

A film motorját kétségtelenül a zseniális Willem Dafoe alakítása adja. Dafoe valósággal lubickol a megfáradt, paranoiás világítótorony-őr szerepében, és olyan intenzitást visz a játékába, ami egyszerre lenyűgöző és ijesztő. Pattinson szintén kiválóan helytáll, és remekül hozza az egyre inkább összeroppanó, belső démonaival küzdő fiatalabb karaktert. Ezzel a szereppel végleg megmutatta, hogy több van benne, mint a tinilányok kedvenc csillogó vámpírja. A két színész közti dinamika mindvégig izgalmas és hiteles, a néző úgy érzi, hogy a történetük bármelyik pillanatban robbanhat.

Bár a film szinte minden elemében lenyűgöző, van egy aspektus, amely kevésbé működik: a bevillanó, álomszerű képek túladagolása. Bár ezek az elemek elmélyítik a történet szimbolikáját, időnként úgy érezhetjük, hogy a „kevesebb néha több” elv itt hatásosabb lett volna.

dráma | fantasy | horror | misztikus

Egy távoli sziget világítótornyában két különös férfi sorsa fonódik össze. A rideg, ámde gyakorlott öregember (Willem Dafoe) és a szakmában kezdőnek számító egykori... több»

0