Pár nappal ezelőtt újranéztem a 2000-ben bemutatott Farkasvér című kis költségvetésű (mindössze 5 millió dollárból hozták tető alá) kanadai horrorfilmet, amely már az első megtekintése során is jól érzékeltette velem, hogy egy igencsak egyedi hangulatvilággal itatták át az atmoszféráját a készítői, és hatalmas szerencséjére, ez mit sem változott a négy évre rá érkező folytatásában, sőt, akár még azt is merném írni, hogy talán e téren mintha szintet is léptek volna a készítői. Érdekes módon, számomra az első rész mindig valahogy úgy maradt meg az emlékezetemben, mint egyfajta B-filmes horror (bizonyára elsősorban a filmben látható vérfarkas-ábrázolás miatt), de azt kell hogy írjam, ezt a fajta érzést már nem igazán éreztem a folytatásában. Ez abból a szempontból is érdekes, hogy hát a folytatását még kevesebb összegből (3.5 millió dollár) hozták tető alá, mint a négy évvel ezelőtt első részt. Na de nézzük hát, hogy milyen is lett a Vérszomj 2. - Elszabadulva című film!
A film forgatókönyvét Megan Martinnak köszönhetjük, akinek bár ez volt az első forgatókönyve, egyáltalán nem vallott kudarcot vele, hisz egészen sikeresen tovább tudta gondolni az első rész utáni történéseket, ráadásul igencsak jól össze is tudta fűzni a két rész eseményeit (mondjuk emiatt kimondottan fontos az is, hogy a néző már a háta mögött tudhassa az első részben látott eseményeket). Persze mindez nem feltétlenül kötelező, hisz jelen filmünk történetében rendszeresen visszatekintést biztosítottak a nézőinek az előző részből ismert Ginger (Katharine Isabelle) karakterén keresztül, amolyan narrációval. Viszont eme narrációkkal nemcsak a visszatekintéseket akarták biztosítani a készítők a film történetének, hanem egyfajta plusz hangulatteremtés is volt a céljuk, méghozzá, hogy a történet kapjon egyfajta plusz depresszív hangulatot is. Ugyanis jelen filmünk történetének egyik legfőbb mozgatórugója egyfajta menekülés, avagy elkerülni az elkerülhetetlent, addig amíg be nem következik az, amit már a film játékidejének az elején szépen fel is vázoltak a nézőinek. Mindez persze kölcsönöz a Vérszomj második etapjának egy talán még súlyosabb atmoszférát, és itt végre sokkal erőteljesebben van jelen a félelemkeltés is, mint az első rész esetében.
A második rész esetében azt kell hogy írjam, hogy a főszerepben látható Brigitte (Emily Perkins) alakítása jóval erősebbre vizsgázik, mint az előző filmnél, ugyanis a filmbéli megpróbáltatásai láttán a néző sajnálatát is ki tudja vívni, és ezt csak jó színészi alakítással lehet elérni. Viszont azzal, hogy a filmbéli Brigitte karaktere és vesszőfutása ennyire a középpontba van helyezve, ezzel jóval kevesebb teret enged a történet a további karaktereknek, és hát ez látszik is a színészek alakításain. Ez alól egyedül talán a filmbéli Szellemet alakító (Tatiana Maslany) karakter lehetett volna a kivétel, de a film forgatókönyvírója, Megan Martin, egy kicsit összetettebb szerepet szánt neki, amit viszont szerintem csak kisebb hibákkal tudta azt eljátszani a fiatal színésznő.
Mindenképp érdemesnek tartom még megemlíteni a film technikai megoldásait, ugyanis akárcsak mint az első rész esetében, itt sem nagyon alkalmaztak számítógépes effekteket, és szinte mindent maszkokkal, sminkekkel értek el, csakhogy ezúttal ezek szerintem még jobban sikeredtek, mint az első rész esetében. Továbbá a véres jelenetek kivitelezése is egy fokkal erősebbre vizsgázott nálam.
Összegezve a filmet: míg nálam az első rész amolyan halovány négy csillagot érdemelt, addig a folytatása már az erős négy csillagos tartományba került, talán csak a történet lezárásával voltak némiképp apróbb gondjaim, de hát erre szokták azt mondani, hogy ízlések és pofonok.
Brigitte miközben Bailey Downsból menekül megpróbálja megakadályozni, hogy vele is az történjen, mint a nővérével, Gingerrel ezért beadja magának az ellenszérumot, ami... több»
Szereplők: Tatiana Maslany, Eric Johnson, Emily Perkins, Brendan Fletcher, Katharine Isabelle
