Azért nem szeretem azokat a filmeket, amelyekben hollywoodi nagyágyúk játszanak, mert az évek alatt túl elcsépeltté válik az arcuk, és képtelen vagyok nekik elhinni, hogy nem szerepet játszanak.
Julia Robertsnél pláne nem értem, miért erőltetik ezt a komoly, intelligens, ügyvédnős-professzoros vonalat (A Pelikán ügyirat), baromira nem áll jól neki - inkább maradna a szokásos romantikus filmjeiben, az az ő közege. Bár az is lehet, hogy a magyar szinkronhangját választották meg nagyon szerencsétlenül - az első megszólalásánál ledöbbentem és a film végéig sem bírtam megszokni. Lehet, hogy az eredeti hangjával jobb, de annyi energiát nem ölök bele, hogy utánanézzek.
A másik szánnivaló dolog a filmeleji intellektuális eszmecserék erőltetése volt - nincs ember (még professzor sem), aki ilyenekről elmélkedik, pláne ilyen mondatokkal - az egész célja valszín az volt, hogy nagyon okosaknak tűnjenek, hogy az átlag néző fúde felnézzen a főszereplőkre.
Olyan jó lenne már kilépni ezekből a klisés ábrázolásokból: nem, nem ilyen egy egyetem, az egyetemi tanárok általában nem kvaterkáznak a diákjaikkal a lakásukon vagy a helyi sznob kocsmában együtt piálva, cigizve és b...megezve. (Julia Roberts trágár beszéde pedig csak hab a tortán...)
És ha már, bizony az átlag amerikai középsuli sem olyan, amilyennek az amcsi filmek szeretik bemutatni: marha kúl, laza, hányaveti diákok a hátizsákot félvállra dobva vándorolnak teremről teremre, a fiúk füttyögnek a jó csajoknak, mindenki piercinges és színes hajú, a lábukat felteszik az asztalra, köpködnek, óbégatnak az órán, lehetetlenné téve a tanítást, a tanárok meg nem bírnak velük, szerencsétlen lúzerek, kivéve azokat a hősöket (akikről általában ezek a filmek szólnak, és akik szinte mindig irodalmat tanítanak), akik megrezegtetik éppen azt a bizonyos érzelmi húrt a kamaszokban, amire vágytak, mióta betették a lábukat a suliba, mert onnantól aztán mindenki átvedlik tök empatikussá és hirtelen rend is lesz az osztályban, és mindenki tanulni kezd, mert fontossá válik a jövője és mások segítése.
Hát, ez elég off-topic lett a végére, de nem véletlen. Lehet, hogy csak számomra uncsi, hogy miért kell egy filmnek mindig manírokat felvennie. Mi lenne, ha egyszer egy olyan film születne végre, ami a lehető legrealisztikusabban próbálná bemutatni az életet?
60 Vadászat után (2025)
dráma | krimi | thriller | történelmi
Egy széles körben tisztelt, okos és tekintélyes egyetemi tanár (Julia Roberts) váratlanul azzal szembesül, hogy a megszokott szavak és érvek nem mindig elegendők. Egy fiatal... több»
Szereplők: Julia Roberts, Andrew Garfield, Chloë Sevigny, Ayo Edebiri, Michael Stuhlbarg
