A Kreml mágusa

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Olivier Assayas A Kreml mágusa (Le mage du Kremlin) című műve megrázó politikai thriller és dráma, amely elég nagy pontossággal mutatja be az orosz történelem legsötétebb fordulatait a Szovjetunió széthullásától napjainkig. A Jude Law, Alicia Vikande... Többr és Paul Dano főszereplésével készült mű a peresztrojka kaotikus időszakából indul, amikor a kilencvenes években a Jelcin alatti Oroszországban a fiatalok még szabad jövőben reménykedtek. Az elbeszélés világít rá arra, miként tiporták el módszeresen ezeket a kilátásokat, korlátozva a szabadságjogokat a Putyin-féle diktatúra fokozatos kiépítése során. A New York City csillogásától a moszkvai hatalmi folyosókig ívelő cselekmény évtizedeken át követi a politikai ellenfelek meggyilkolását és eltüntetését. A történetet néhol maró fekete komédia fűszerezi, ami még félelmetesebbé teszi a valóságon alapuló realizmust. Assayas rendezése zseniálisan mossa össze a fikciót a tényekkel, miközben a nagyszerű színészi játék hús-vér alakokká formálja a rideg figurákat, bemutatva a manipuláció és a korlátlan, gátlástalan abszolút hatalom igazi, torz és kegyetlen természetét. Elég hatásos film lett, nálam 5/4 csillag.

Jude Law-nak elhittem, hogy ő a Putyler, annak ellenére, hogy nyolc centivel magasabb, mint az eredeti, meg amúgy se tökéletes hasonmás, de nagyon jól hozta a karakterét. A főszereplő Paul Dano és az időnként előbukkanó, rég nem látott Alicia Vikande... Teljes kritika

Nem az a film, ami azonnal beszippant, inkább lassan húz be a világába, de ha egyszer benne vagy, nehéz szabadulni tőle. Jude Law Putyinként meglepően visszafogott, nem karikatúrát játszik, hanem egy hideg, kiszámíthatatlan jelenlétet, ami végig ott ... Többlebeg a háttérben. A valódi fókusz azonban Vadim figuráján van, aki egyszerre zseni és morálisan teljesen kiüresedett. A film erőssége nem a cselekmény, hanem a hangulat. Folyamatos, nyomasztó érzést kelt, mintha minden döntés mögött lenne egy láthatatlan ár. Nem kínál egyszerű válaszokat, és nem is próbálja felmenteni a szereplőit. Inkább azt mutatja meg, hogyan válik valaki fokozatosan a rendszer részévé, szinte észrevétlenül. Ugyanakkor ez a lassú, filozofikus megközelítés néha a film ellen dolgozik. Vannak részek, ahol túlságosan elnyújtott, és a néző türelmét teszi próbára. De aki vevő az ilyen típusú, gondolatébresztő politikai drámákra, annak kifejezetten erős élmény. Nem látványos, nem könnyű, viszont sokáig ott marad az ember fejében.

Szerintem egy nagyon érdekes és komoly film, ami nemcsak a politikáról szól, hanem az emberekről is, akik hatalmat kapnak, és arról, hogyan változtatja meg őket ez a helyzet. Nézése közben végig éreztem, hogy minden jelenet mögött van valami feszülts... Többég, valami titok, amit nem mondanak ki, de ott van a levegőben. A színészek nagyon jól játszanak, különösen az, aki a főszereplőt alakítja – egyszerre hideg és okos, mégis emberi. A film lassú, de nem unalmas, inkább elgondolkodtató. Tetszett, hogy nem próbál mindent megmagyarázni, hanem hagyja, hogy a néző maga döntse el, mit gondol a hatalomról és a felelősségről. Összességében úgy érzem, ez nem egy könnyű film, de érdemes megnézni, mert utána sokáig az ember fejében marad.