Groteszk és szürrealista

2026.01.16 06:43 Majorkas Olvasottság: <100x

0

Twin Peaks-maratont tartottam, amit ősszel kezdtem el és most értem a végére a 3. évadnak, illetve a Tűz, jöjj velem! előzményfilmnek. A Twin Peaks, nos, nem kell bemutatni, egy felettébb érdekes misztikus krimi-horror(?) a '80-as évek végéből. Tempója sokáig csűri-csavarja a narratívát számos mellékszállal és rengeteg karakterrel, de ez a korabeli sorozatok sajátja, ahogy az érzelmek kifejezése is.

A 2. évad nyitánya túl groteszk, de hamarosan mélyebb misztikumot kap, ami később sajnos háttérbe szorul egészen, az utolsó 4 részt leszámítva. Még érdekesebbé teszi a földönkívüli szál, de ezzel párhuzamosan több elvont elemmel találtam szembe magamat, arról nem beszélve, hogy itt már 8 helyett 22 részt kaptunk, ami számomra érthetetlen, mert rendkívül hosszú volt, mint egy Barátok közt, csak sci-fiben, enyhe túlzással, persze. A lezárás is szürrealista, több kérdés merül fel, mint amennyi választ kapunk.

Szerintem egy ilyen misztikus krimiben nincsen helye ennyi komikus jelenetnek és az erőszakos jelenetek többsége is groteszk. Túl sok lesz a szerelmi három- és négyszög, és a mellékszálak olyan szinten halmozódnak, hogy feledésbe merül, miből is bontakozott ki a történet.

A casting is érdekes volt, mert minden fiatal nő (a fizurát leszámítva) ugyanúgy néz ki. Olyan nevek bukkannak fel, mint például David Duchovny, akinek nagyon sikerült meglepnie, de felismertem a nem szokványos kosztümben is, akkor ott volt Billy Zane, akit még fénykorában láthatunk.

Egyetlen karaktert emelnék ki, ő nem más, mint Dale Cooper (Kyle MacLachlan). Az a játék, amit láttam a részéről, nem véletlen, hogy nem csak az én kedvenc sorozatkarakterem lett. A másik pozitívum, hogy a rendező alakítja Gordont, és mindenképp a mester halála évfordulójára be akartam fejezni mindhárom évadot a filmmel együtt. Átlag feletti még mindig, ebben egyetértek, de nem minden értelemben, és annak ellenére, hogy nem lett a kedvenc sorozatom, de látnom kellett.