Tron: Ares

Nem sok maradt a "Tron: Örökség"-ből. Nekem kevés volt a retro. Főleg a zenék. Ráadásul a Daft Punk erősebb, színesebb munkát végzett. Itt a film harmadánál már idegesített az egysíkú brunnyogás. Egy kis Berlin School feeling feldobta volna, ha már ejtették a 80-as évek zenéit. Akad itt sok ócska szöveg: "Az élet lényege, hogy semmi állandó nincs benne." Aki ezt mondta, az még nem született meg. A háborúk, a szegénység, a pénzéhség, a gonoszság, az adó az mi? Állandóan jelen vannak. (Lehet, másra gondoltak és én vagyok a buta.) Hagyjuk. Amúgy jó kis digitális majális két és fél használható színésszel (Jeff Bridges, Gillian Anderson és Jared Leto), de szerepük oly sótlan. És ott a sok senki. Akarom mondani az NPC-k. Már csak a zöld neonos rész hiányzik és megvan az RGB. A "Tron: Örökség", amit hatszor néztem meg moziban, sokat adott nekem. Ebben már hiányoztak azok az elemek, melyek adták a varázslatot. Az ENCOM-nál megtanulhattak volna neon mocizni, mint játék. Fel se vennék olyan alkalmazottat, aki nem vágja a rácsot. Bár ahol a vezetőség sem törődik az örökséggel, az elég gáz. Nem beszélve a film készítőiről. Sebet ütöttek rajtam.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Kezdem azzal, hogy az első két film sem tette magasra a lécet. Bizony, ez is megmaradt egy látványfilm szintjén. Sablonokat puffogtat, és nem igazán kell gondolkodni rajta. Mi is volt a recept? Tegyük tele easter eggekkel az előző részekből! Legye... Teljes kritika

Ares nekem nagyon bejött. 3D-ben néztem, szuper élmény volt. Nem tökéletes, de nagyon látványos, és az egész filmnek van egy sajátos hangulata. Jared Leto meglepően jó Aresként, hozza azt a fura, mégis szimpatikus figurát, aki próbál rájönni, mit is jelent élni. A film világa egyszerűen gyönyörű, a neonfények, a futurisztikus városok, a digitális tér és a valóság közti átmenet mind nagyon jól néz ki. Az egésznek van egy hipnotikus hangulata. A zene hatása is tökéletesen eléri a célját (sötétebb, feszültebb, érzelmesebb). A sztori persze nem váltja meg a világot, de az alapötlet most is elég aktuális. Mesterséges intelligencia, emberi tudat, érzések, határok, stb. Jó látni, hogy nem próbálják túlbonyolítani, hanem inkább érthetőbben, kicsit emberibben mesélik el. Vannak benne lassabb részek, de ezek nem unalmasak, inkább adnak időt arra, hogy kicsit elmerülj a világban. Ha valaki kicsit kiszabadulna a valóságból egy digitális utazásra, ahol minden fénylik, zúg és lüktet, a Tron: Ares tökéletes választás. Egy igazi élményfilm, nem csak nézed, hanem kicsit benne is vagy.

Valószínűleg engem nem ütött annyira mellkason ez a középszerű Tron-film, mivel az előzőeknek sem voltam nagy rajongója - mindegyik hordozott magában valamilyen eredeti, esetleg érdekes ötletet és rákönyököltek a filmek vizuális részére. Mély tartal... Többmat vagy mondanivalót egyikben sem éreztem. De ettől függetlenül nem voltak rossz filmek. Ez? Vannak erősségei. A koncepció nekem tetszett. A zene remek. A vizuális rész szuper. De a sztori, az alakítások és a cselekmény prezentálása egyszerűen harmatgyenge. A moziból egy gondolattal jöttem ki - nem szenvedtem és nem is unatkoztam. De másnap már nem emlékeztem sokra ebből a felejthető alkotásból. Ja, és Jared Leto? Esküszöm, én úgy éreztem, meg sem erőlteti magát, fapofával ülte/állta végig a produkciót.