Amikor eldöntöttem, hogy színészi pályára lépek, azzal nem számoltam, hogy a balett is az oktatás része lesz. A boogie-s tört mozgásom valahogy nem mutatott afelé, hogy tudnék kecsesen forogni. Kiváló balett-tanárnőnk megjegyezte az év végi összegzésnél: "Tamás, az elmélet miatt négyes." Pár évvel később egy barátom a MÜPA gyakornoka volt, és volt jegye egy holland társulat balettelőadására. Beültünk, ámultunk. Teljesen lenyűgözött a profizmusuk, a látható "erre tettem fel az életemet" attitűdjük, a könnyedségük, az erejük, a fókuszáltságuk, az alázatuk, a tánc és a partner iránti tiszteletük. Tényleg sütött, hogy az életükért táncolnak. És most született egy elképesztően lehengerlő sorozat erről a világról.
Elképzelésem sem volt arról, hogy a balettlétet miként lehet nem altatóan bemutatni egy sorozatban. Szerencsére akadt egy tehetséges stáb, akik ezt megugrották. Dráma, humor, könnyek, nevetés, izgalom, feszültség. Kiváló színészi alakítások, pazar forgatókönyv, szuper fényképezés. Párizs és New York.
Az alapszituáció az, hogy a két balett-társulat egy évre lecseréli néhány magasan ragyogó csillagát, azaz néhány 'Étoile' belekóstol a másik ország balettkultúrájába. El is indul a sorozat és be is szippant. A dialektusok sokasága okán semmiképp nem ajánlom szinkronosan. Ahogy a nyelvi játékok miatt sem. Elvileg nincs is még szinkron. Ne is legyen! Baromi jó karakterek, baromi jó szituációk, baromi jó dialógusok. Működik az első képkockától az utolsóig. Maga a sorozat is: Étoile!
