A zombifilmek visszatérnek? A We Bury the Dead egy helyenként eredeti élőholtas film, mely... kapaszkodj meg... nem a zombikról szól, hanem a gyászról. Bár nem olyan unalmas, mint a Handling of the Dead, és Daisy Ridley szépen viszi faék egyszerű történetét, a cselekmény nem igazán mer mélyre ásni karakterei érzéseiben, és a zombikat sem nagyon tudta mire felhasználni, egy-két jumpscare-en kívül. Pedig volt itt potenciál rendesen.
Hirdetés
Tazmániában kísérleti akusztikus bomba robban, mely egy pillantás alatt kiirtja a lakosokat. Azonban nem mindenki hal meg; a lakosság egy kis százaléka ok nélkül felébred, ám csak árnyékaik önmaguknak, céltalanul lézengve, mintha lelkük elszállt volna. Eleinte nem is hatnak veszélyesnek, de mégis könnyű gyámoltalan testekbe embereket látni. A film is ekörül forog; senki sem akarja elengedni a halottait és emlékeit. A film marketingje totál félrevezető; ez nem akciófilm, nincsen zombi hentelés vagy agyevő élőholtak.
Ava egy halottak begyűjtésére indított civil program miatt érkezik az országba, ám valójában a férjét keresi, aki egy céges úton pont ott tartózkodott a katasztrófa alatt. Mindenféle ember repül Tazmániába, hogy részt vegyen ebben az egyedülálló akcióban, ám a halottak látványa nem minden gyomornak való. Ava találkozik pár figurával, akik mind máshogy közelítik meg szeretteik elvesztését. Az olykor destruktív emlékek torzítása a film talán központi tematikája; sajnálatos, hogy meglepően kevés szereplővel operál a történet, mert lehetett volna itt még különböző oldalait feltárni ennek az emberi magatartásnak. Aváról csak marginálisan tudunk meg többet a film alatt, és reakciói kissé ingerszegények. A tempó is igen hullámzó; elég sok az üresjárat, mielőtt nagyon elindulna a cselekmény.
Bár akad pár ijesztő pillanat, ez nem igazán horrorfilm; senkit sem esznek meg a zombik. Mégis, pont egy lakókocsis hullával mutatott a film egy meglepően eredeti és szomorú jelenetet, mely talán a sztori legérdekesebb eleme volt számomra.
Ridley játéka és a nem szokványos zombifilm talán elég okot adhat, hogy ránézzünk erre, de azért nem érdemes túl mély történetre számítani; a film szinte minden üzenetét kimondatja karaktereivel, felporszívózva az esetleges misztikumot.
67 We Bury the Dead (2026)
Ava, egy kétségbeesett nő, akinek a férje eltűnt egy katasztrofális katonai kísérlet után, csatlakozik egy „holttestmentő egységhez”, de a keresés hátborzongató fordulatot... több»
Szereplők: Daisy Ridley, Brenton Thwaites, Mark Coles Smith, Chloe Hurst, Matt Whelan
